Vörösmarty Mihály: (A rény nagy jutalom... )
(A rény nagy jutalom... )
A rény nagy jutalom, s egyedűl messzére kifénylik
A köznép szavain nem ohajt hírt szerzeni, meg nem
A külsőkre nem indúl meg, tettére dicsérést
Bármi veszélyre megáll bátran, s a gyáva halandók
Ámde dicső tisztség váratlan is éri jutalmát,
Sok polgár, mikoron mezejét szántotta, sok izben
Tégedet is, kit városi zaj s törvényes itélet
Hajdani tisztséged fogadott alkalmas ölébe,
| Nem retteg bármint hajtsa szerencse ügyét. |
| Rontja kevélységgel büszke dagállya soha. |
| Nem vár, megtartván ritka tulajdonait. |
| Tetteiket neveti Mennyei vára felől. |
| Ahol nem vélné, ott lepi meg kebelét. |
| Nyerte meg a Polgár mesteri tiszteletet. |
| Régen nem tisztelt, csendes határid ölén, |
| Esmért kormányzást ad kezeidbe viszont. |
Pest, 1817
