Vörösmarty Mihály: EGY BARÁTOMHOZ
Írtam az új költők helybenhagyása szerént. |
Mert jónak láttam lenni, követni merém. |
Arról nem tehetek, régi szokásod hibás. |
Egynéhány szónak módi szabása miatt, |
Ami hasonlóan versezetedbe forog. |
Nálad is a hegy alatt lakni magányba lehet. |
Hogy vele élsz, téssz így készakarattal hibát. |
Tollam, kezdőjét fedjed, ha bíztat eszed. |
(Amit más érzés helybe nem hagyna talán) |
Irva tejes, teljes, és ijen, illyen helyett. |
A szavakat, s törvényt szabni mer újra kezed. |
S önn gáncsid nemeit számba se véve perelsz. |
Igy szólsz, hosszúnak kellene hangzania, |
Vagy különös gondod nem vala erre soha. |
Nem mindég egy arányt vettem, hibáztam-e hát? |
Amikor a h-á más szó elejébe vagyon. |
Mind a két módot már ma követni szabad. |
Láthatd józan okát, s nincs okod, hogy kinevess. |