Vörösmarty Mihály: REMÉNY S EMLÉKEZET
REMÉNY S EMLÉKEZET
Meddig vezérlitek háborgó éltemet,
Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
| Remény, emlékezet? - |
Te, a lecsendesült lélek tulajdona,
Mely áldva lengsz körűl magányos dombomon,
Mely áldva lengsz körűl magányos dombomon,
| Elmúltak szelleme, |
Ha majd szorúlni kezd lélekzetem, s nehéz
Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,
Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,
| Eljősz-e menteni? |
S mint a hanyatló nap földünk tanyáira,
Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém
Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém
| Szememnek húnytakor? |
S te, mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor
A híg homály közűl remegve szállsz alá
A híg homály közűl remegve szállsz alá
| Ingócska lábadon, |
Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,
És a leendőkben gyönyörrel biztató,
És a leendőkben gyönyörrel biztató,
| Kisérsz-e síromig? |
Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást,
Rebegve záródó ajkamnak édesen
Rebegve záródó ajkamnak édesen
| Enyésző hangokat? |
Oh! adsz-e fényt, ha majd nem látom a napot
S irtóztató setét nyom; adsz-e virradást,
S irtóztató setét nyom; adsz-e virradást,
| Ha itt leszáll napom? |
Egek! - tán tiltva nincs hozzátok szólanom -
Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem
Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem
| Az élet tengerén. |
Remény, emlékezet vidítsa lelkemet,
S ha ez leszáll, amaz derűljön ékesebb
S ha ez leszáll, amaz derűljön ékesebb
| Lánggal bajom felé, |
Mint hajdan a dicső görögségnek csere
Fényben derűltek a széllel küzdő vizen
Fényben derűltek a széllel küzdő vizen
| Tyndárnak ikrei. |
Börzsöny, 1822
