A gyökér.
A gyökér.
A gyökér rendszerint a növény földbeli része. Vannak azonban vízi, légbeli, sőt olyan gyökerek is, a melyek más növénynek, az úgynevezett gazdanövénynek a testébe bocsátkoznak; ezek a tulajdonképeni szivók.
A gyökér rendszerint lefelé nő.
Ha a növény gyökere idősebb korában is a szár folytatásába esik, főgyökérnek mondjuk (minden fás és kórós növény: libatop, oroszlánszáj, stb.); a belőle kiinduló vékonyabb gyökereket elsőrendű, az elsőrendűekből növőket másodrendű gyökérágaknak, a végső, hajszálszerű ágakat pedig gyökérrostoknak nevezzük.
Ha a gyökér főága fejlődésében elmarad, elcsenevészedik, vagy elpusztul és a szár tövéből egyenlő vastag gyökerek, az úgynevezett mellékgyökerek (járulékos gyökerek) nőnek, bojtos vagy rostos gyökérzetről beszélünk (minden pázsitfű, hagymás növény gyökérzete, például 63., 205. kép). Ilyen mellékgyökerek a szár bármely részéből is eredhetnek. Különleges feladatot teljesítenek a borostyán szárából fejlődő mellékgyökerek az ú. n. kapaszkodó gyökerek.
Úgy a fő-, mint a mellék- vagy rostos, gyökerek bizonyos fajokon megvastagodnak. Így a főgyökér lehet karógyökér (murok), vagy répaalakú (czékla); a mellékgyökerekből pedig különböző alakú (kolonczos, répás, mogyorós) gumós gyökerek fejlődnek (290. kép). Gumós például a georgina mellékgyökere. A hüvelyesek gyökerén apró, gumószerű daganatok vannak.
Érdekesek a kosborfélék gumói (491–9. kép). Ezek több húsos, rostos gyökér összeolvadásából keletkeznek, csúcsukon azonban mindig rügyet viselnek és így részben szárból is állanak.
