A királyi udvar
A királyi udvar
Mátyás halála után a cseh király, II. Ulászló ült a magyar trónra. A jámbor és mélyen vallásos uralkodó – akit már kortársai sem becsültek sokra – nem tudta, s nem ís akarta követni elődje művészetpártolásának irányát és dinamizmusát. A szellemi tevékenységek iránt csekély érdeklődést tanúsító király személyiségéből épp az a vonás hiányzott, amely az erősen intellektuális töltésű reneszánsz művészet értő pártfogolásában kellett volna. Azok a nagy munkák, melyek Mátyás halálakor teljes lendülettel folytak Budán, lassan abbamaradtak. Ideig-óráig gyarapodott a Corvina könyvtár is. II. Ulászló szerette saját címerét Mátyás alkotásaira föltétetni: sok corvina tanúskodik erről a szokásáról ma is, akárcsak hajdan a könyvtárterem freskódísze. Rendkívül jellemző Ulászlóra az, ahogyan a Corvinával bánik: előbb megpróbálja kisajátítani, utóbb veszni hagyja. Anna királyné jövetele (1502) pezsdíthette meg kicsit a budai udvar életét; ekkor bővíthették ki a nyéki vadászkastélyt, s talán a budai várpalota késő gótikus építészeti részletei is ebből az időszakból származnak. A prágai vár kiépítésének reneszánsz részletei (1493) viszont arról tanúskodnak, mekkora volt a budai udvar all'antica művészeti reprezentációjának hatása a térségben.
A nyírbátori stallum (1511)
