6000 oldal dráma
6000 oldal dráma
Az irodalmi reformnemzedék tagjai sorából a minden iránt érdeklődő Karinthy Frigyest a színpad is izgatta. Dolgozott társszerzőként Lengyel Menyhérttel, rengeteg jobb-rosszabb jelenetet rögtönzött, folyékonyan beszélte a dialógus nyelvét. A Holnap reggel (1919) – középpontjában Ember Sándor nevű hősével – Az ember tragédiája modern variációjának is fölfogható. A szerencsétlen sorsú Csáth Géza családi traumát analizált a címszereplőt föl sem léptető A Janika (1911) drámájában. Kosztolányi Dezső színikritikák írásával, ő és Babits Mihály klasszikus műfordításokkal, Juhász Gyula számos színházi tárgyú és miliőjű verssel, Tersánszky Józsi Jenő a Képeskönyv Kabaré megszervezésével, füttyművészi és regösi attrakciókkal hódolt Tháliának.
Móricz Zsigmond (1879-1942) művészi létkérdésnek, a tehetség nagy próbatételének tekintette a drámaírást. Évtizedeken át viaskodott a műnemmel és a színházi világgal – pedig a drámaszerzőként is szorgalmas európai rangú direktort és rendezőt, Hevesi Sándort tudhatta szellemi szövetségesének. Nemzeti karakterű, nem nyugatias mintájú magyar drámairodalmat szeretett volna létrehozni. A Sári bíró (1909) a népszínmű hagyományaitól kereste a továbblépést a hitelesebb falu- és parasztábrázolás irányába, a főszerepben a bálványozott Blaha Lujzával. A Lúdas Matyi (1911), a Magyar Elektra (1929), a Betyár (1937) címével is jelzi, milyen sokfelől merített (s milyen sokféle drámai hálóval). Regényei mindig előtte jártak a belőlük készült adaptációknak, a legtávlatosabb elképzelései az esetleges többszöri átírás ellenére előnytelen formában véglegesültek. Hatezer oldalnyi drámaírói életműve úgy hat, mint egy rendezetlen kincstár, ennek ellenére sokak nézete szerint mint drámaíró is ő volt a legnagyobb Magyarországon, a 20. század első felében.
