Az első kötet
Az első kötet
Az anya halála után a gyám, Makai Ödön (József Jolán férje) helyezte el Makón internátusban. Az érzékeny és tehetséges fiút befogadta a kisváros értelmisége, s felnőtt barátai megkísérelték segíteni életét, költői szárnypróbáit.
Első kötete (Szépség koldusa) 1922-ben jelent meg Juhász Gyula előszavával. A példaként is követett mester „Isten kegyelméből való költőnek” nevezte ifjú pályatársát, jelezve a tehetségnek szóló elismerést. A kötet alapvetően a Nyugat hatását tükrözi: a korai versekben Ady témáit, Kosztolányi verseszményét ismerhetjük fel, s meghatározó Juhász Gyula közelsége. József Attila 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. A régi magyar irodalmat tanító Dézsi Lajos professzor elismeréssel szólt szemináriumi dolgozatáról, s a dicséret – mint az ekkor írott levelek tanúsítják – erősítette az egyébként labilis, túlérzékeny, öngyilkossági késztetéseknek is engedő személyiséget. Az egyetem nyelvészprofesszorával, Horger Antallal azonban végzetes konfliktusba keveredett az ifjú poéta, a híres Tiszta szívvel c. versének nihilizmusa miatt. „Ön, amíg szóból értek én, / nem lesz tanár e féltekén” – idézi majd 12 év távlatából a Születésnapomra c. vers a nevezetes affért, némiképp magyarázatául a félresiklott életpályának. József Attila egyéni hangját, az archaikus folklórból is merítő költői irányt tükröző vers valóban az I. világháború utáni nemzedék dokumentumává vált, mint azt a műveit s poétai rangját mindig is önbecsüléssel védelmező költő írja nevezetes életrajzában.
