Nyelvi politikai jelenségek az államszervezésig
Szent István király fiához intézett Intelmeinek a 6. fejezetében található az első (latinul) lejegyzett, jogi szabályozást is jelentő nyelvpolitikai gondolat: „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” (Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 509.)