Púposszövők és társaik
Púposszövők és társaik
Liget- és láperdeinkben egész sor fajuk él. pl. a tölgyön élő fajok közül a sárgafoltos púposszövő (Phalera bucephala), az ezüstfoltos púposszövő (Spatalia argentina), a cserfa-, a tölgyfa- és a bélyeges púposszövő (Drymonia ruficornis, D.querna, D.dodonaea), a füstös púposszövő (Peridea anceps) és a pergament-púposszövő (Harpya milhauseri), a nyárfán élő fajok közül a nagy termetű, elegáns fehér-fekete rajzolatú hermelin-púposszövő (Cerura erminea),a kisebb termetű fajok közül a csőrös púposszövő (pterostoma palpinum), a talajos púposszövő (Tritophia tritophus), a nyárfa-púposszövő (Pheosia tremula), a rövidszárnyú, az apró és a nagy levélszövő (Clostera curtla, C. pigra, C. anastomosis) és a kormos púposszövő (Gluphisia crenata), a nyíren és égeren élő fajok közül a nyírfa-púposszövő (Pheosia gnoma), a tevehátú púposszövő (Notodonta dromedarius) és az apáca-púposszövő (Furcula bicuspis), a főleg fűzön, esetleg nyárfán élő fajok közül pedig a kis és a szürke púposszövő (Furcula bifida, F. furcula) és a nagy púposszövő (Cerura vinula), amelynek hernyója ingerelve riasztóvédekező testtartást vesz fel, és maró, savas váladékot fecskendez támadójára. Viszonylag fajgazdagon vannak képviselve a sarlósszövők (Drepanidae) is, különösen azokban a liget- és láperdőkben, ahol éger és nyír is előfordul mint állományalkotó vagy mint elegyfa. A nyírfa-sarlósszövő (Drepana falcataria) hernyója többféle lombos fán is megél, a csipkés sarlósszövő (Falcaria lacertinaria) és az égerfa-sarlósszövő (D. curvatula) viszont csak nyíren és égeren fejlődik. Részben a fajgazdag lombkorona- és cserjeszint, részben a dús aljnövényzet miatt igen nagy a ligeterdőkben és láperdőkben élő araszolólepkék száma is. Közülük néhány fontos tápnövényspecialistafaj hernyója kizárólag égeren (Alnus glutinosa) táplálkozik, ilyen pl. a kétszínű égeraraszoló (Plemyra rubiginata) és az égerfa-araszoló (Sthena albulata), a narancssárga araszoló (Hydraelia flammeolaria), a tarka fűzfaaraszoló (Mesoleuca albicillata), a mogyoróaraszoló (Calostygia pectinataria), a kétpontos és a foltos tavaszi araszoló (Lomographa bimaculata, L. temerata). Iszalagon (Clematis) fejlődnek a Horisme-fajok hernyói. Feltűnően sok araszolófaj hernyója táplálkozik viszont galaj (Galium)-fajokkal, különösen az ún. tarkaaraszolók (Larentiinae alcsalád) közül, pl. a galaj-tarkaaraszoló, a gyászos tarkaaraszoló, az ékfoltos és a sávos galajaraszoló, a csuklyás és a fogassávú tarkaaraszoló, valamint a szemes tarkaaraszoló és a sárga galajaraszoló (Epirrhoe alternata, E. tristata, E. rivata, e. galiata, Euphya cuculata, E. unangulata, Cosmorrhoe acellata, Eulithis pyaliata) stb.
Az állandó, egyenletes páratartalommal és a viszonylagos szennyeződésmentességgel függ össze az a jellemző tény, hogy ezekben a ligeterdőkben és láperdőkben kiemelkedően magas a zuzmófogyasztó hernyójú lepkefajoknak mind a fajszáma, mind pedig a tömege. Egy-egy nyári este a fényre összegyűlő lepkék egyedszámának közel felét olyan fajok teszik ki, amelyek hernyó-„előéletükben” zuzmókat fogyasztottak. Közöttük két csoporthoz tartozó fajok vannak többségben: bagolylepkék (Noctuidae), pl. a zuzmóra emlékeztető, világos szürkészöld alapon sötétszürke rajzolatú tarka zöldbagoly (Dipthera alpium) és az apró termetű zuzmó-bagolylepkék (Bryophila, Cryphia nemek) számos faja és a medvelepkék (Arctiidae) rokonságába tartozó zuzmószövők (Lithosiinae alcsalád). Utóbbiak közül nagyobb mérete (3,5–4 cm-es fesztáv) és ivari kétalakúsága miatt feltűnő a négyfoltos zuzmószövő (Lithosia quadra) és a sötétszürke színű, piros galléros, narancsszín potrohvégű acélszínű zuzmószövő (Atolmis ruficollis). Virágzó gyalogbodzán,veresgyűrűsomon, fagyalon időnként óriási tömegben gyűlnek össze a kisebb termetű, egyszerűbb színezetű zuzmószövő (Eilema spp.) fajok.
A hímek cserjék ágvégein napoznak, és szemmel tartják „felségterületüket”
A párok az erdőszéli magaskórós növényzeten találnak egymásra
