Ortvay
Ortvay (Ortmayr) Tivadar, történetíró, szül. Csiklovabányán (Krassó) 1843 nov. 18. Tanulmányait Temesvárt végezte, hol egyházmegyei áldozópapnak szentelték fel. Több helyen volt segédlelkész. Később a lugosi gimnázium tanára, egyet. magántanár és a nemzeti muzeum régiségtárának segédőre lett. 1875. a pozsonyi jogakadémia tanárává nevezték ki s most is ott működik. 1874. bölcsészettudor lett. 1875 máj. 26-án a m. tud. akadémia levelező tagul választotta. Számos történeti és archeologiai művei közül nevezetesebbek: Magyarország egyházi földleirása a XIV. sz. elején (2. köt.); Száz év egy magyar főiskola történetéből; A pozsonyi jogakadémia története (1884); Pozsony város története (1891) s köv., eddig 3 köt.); Dácia föliratos emlékei (1874); Hazánk legrégibb művelődése (akad. felolvasás 1896 márc. 30.).
