GYULAI PÁLNAK. PUSZTA-SZT.-LÁSZLÓN, augusztus 9-én 1864.
GYULAI PÁLNAK.
PUSZTA-SZT.-LÁSZLÓN, augusztus 9-én 1864.
[120]
PUSZTA-SZT.-LÁSZLÓN, augusztus 9-én 1864.
[120]
Kedves barátom! E pillanatban veszem szíves sorait. A czímen kár volt tépelődni. Engem a „tekintetes” czímnél nagyobb czím soha nem illetett meg; most pedig, miután a táblabírák megszűntek, a „tekintetes” czímet is csak régi reminiscentiáknál fogva adják meg. Egyszerűbb lett volna, ha Ön engem barátjának szólít, minek leginkább örűlnék.
Vörösmarty életírását óhajtanám még kéziratban olvasni, de ha augusztus 20-káig készűl csak el, és már szeptember elején, a közönség kezében kell hogy legyen, úgy alig hiszem, hogy azt Ön nékem elküldhesse s én Önnek 317elég jókor visszaküldhessem, mert sokszor 8–10 nap is belekerűl, míg én a pesti levelet s küldeményt megkapom; néha harmadnapra is megérkezik, de ez ritkább eset.
Engem Vörösmartyval Zádor ismertetett meg, ha emlékezetem nem csal, még talán 1824-ben. Zádor, kinek ily dolgokra hű emlékezete van, legjobban megmondja, még talán a napot is. Ez idő óta zavartalanúl állott fenn szoros barátságunk. Egyes adatokat életéből, legalább olyanokat, miket Ön nem tudna, én nem tudok mondani.
A család részére tett gyűjtésről elég lesz annyit írni, hogy 103 ezer forint jött be, részint készpénzben, de nagyrészt állampapírokban és kötelezvényekben. Részleteket e gyűjtésről nem adhatok, mert irományaim Pesten vannak s azok nélkűl könnyen tévedhetnék.
Isten áldja kedves barátom. Szíves tisztelettel őszinte barátja
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Gyulai a Vörösmarty életrajza ügyében életrajzi adatokért fordúlt Deákhoz, kiről tudta, hogy fiatal kora óta szíves, meghitt, benső barátságban élt Vörösmartyval, s ez alkalommal czímezte Deákot tekintetes úrnak. Erre vonatkozik a levél első pontja. Zádorra vonatkozólag l. Gyulai: VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZÁT s a FIGYELŐ 1887. évfolyamát.
