EGYIK TÁVOLI ROKONÁNAK. BUDAPEST, június 16-án 1875.
339EGYIK TÁVOLI ROKONÁNAK.
BUDAPEST, június 16-án 1875.
[139]
BUDAPEST, június 16-án 1875.
[139]
Kedves öcsém!
[A levél eleje hiányzik.]
Én közel két éve már súlyosan szenvedek, és daczára a tréfából gyártott híreknek, egészségem nem javúl, sőt folyvást hanyatlik. Menni nem tudok, ha nem vezetnek; ülésből, fektemből erős segítség nélkűl fölkelni nem vagyok képes, sőt a lefekvéskor is másnak kell engem ágyba segíteni. Étvágyam, álmam semmi; lábaim és hasam daganatja növekszik. – De mit zúgolódom, – 72 év szép kor, melyen túl ép, egészséges ember is méltán számolhat egészsége végromlására; a ki pedig beteges is, az ne követeljen sokat, megifjodni bizonyosan nem fog.
Rózát, vagy megújítva régi enyelgéseink emlékét: Szálit igen szívesen tisztelem. Isten áldjon, szíves tisztelettel hű barátod
DEÁK FERENCZ.
Sajátkezűleg nem tudtam írni, mert betegségem folytán kezeim időnként annyira reszketnek, hogy a tollat alig bírom fogni, a mint e levelem aláírásából láthatod.
Jegyzet. A levél női kéz írása, valószínűleg valamelyik Nedeczky kisasszonyé. Csak az aláírás Deáké.
