CSODA
CSODA, (csod-a) fn. tt. csodá-t. 1) Rendkivüli tünemény, vagy esemény, melyet a természet törvényeiből meg nem fejthetünk, s azért rendkivüli, természet fölötti erő munkájának tulajdonítunk. Üdvözítőnk csodákat mivele, midőn halottakat feltámasztott, vakokat, sántákat egyszerű parancsszóval meggyógyított. 2) Tágasabb ért. oly esemény, mely újsága és szokatlansága által az emberi ész előtt feltünő, s azt meglepi és bámulatba ejti. Ez értelemben csoda lehet valami egyik ember előtt, mi a másikra nézve épen nem az. A világ hét csodája, azaz rendkivüli művei. Természet csodája. Mily Isten csodája ez? Ide tartoznak ezek is: kicsoda? micsoda? 3) Legtágabb ért. szokatlan, új, váratlan, a maga nemében ritka, rendkivüli valami. Csoda, hogy eljöttél. Nem volna csoda, ha búmban meghalnék.
„Csodát mivelt a természet,
Midőn téged alkotott.“
Midőn téged alkotott.“
| Csokonai. |
4) Torz alak, korcs szülemény, mely nemének s fajának alakjától elüt, péld. két fejjel született gyermek, szárnyas borju stb.
Általán mint rendkivüli tünemény nevét, a csódó vagy csóddó (az az, suhanó t. i. elő- vagy elsuhanó, hirtelen föl- és eltünő) szókkal rokoníthatjuk. Eléfordúl a szláv nyelvekben is, ú. m. az oroszban: tsudv, a lengyelben: czud. Figyelmet érdemlőnek tartják, hogy a persa nyelvben khoda istent jelent, melylyel rokonítják némely nyelvészek a német Gott szót is.; de khod törzs a persában, azt jelenti: önmaga (ipsemet), innen khod-á am. qui ex se et per se venit exstititque (Vullers).
