ékírás
XI. Ékírásos levél „Borítékban“. Kr. e. 1950–1850. Ankara, Hettita Múzeum
37. Sumer ékírásos agyagtábla. Szántóföldek, termékek és áruk jegyzéke Dzsemdet-Naszrból (Kistől északra), Kr. e. 3100 körül. 7,9×7,3 cm. British Museum
38. Ugariti agyagtáblácska a Kr. e. 14. sz.-ból. A 30 betűből álló teljes ékírásos ábécével. 51 mm hosszú
39. Ugariti agyagtáblácska a Kr. e. 14. sz.-ból. A bal oldali oszlopban az ugariti betű, a jobb oldaliban a fonetikusan írt akkád szótag látható. Felülről lefelé haladva: a-a, b-be, g-ga, h-ha, d-di, h-u, v-va, z-zi, h-ku, t-ti. Magassága 67 mm
40. Az ékírás fejlődése. A táblázat olyan ékírásos jeleket mutat, melyeket Kr. e. 3500-tól Kr. u. 75-ig használtak. A sumerok fejlesztették ki hajlított vonalú képekből (1. oszlop) a lineáris formákat (2–3. oszlop), melyeket az agyagtáblára könnyebb volt vésni fapálcikával vagy nádszállal. A babilóniaiak és az asszírok korában az írás, melyben 600 jel fogalmakat is, szótagokat is jelölt (4–5. oszlop), egész elő-ázsiában elterjedt és számos nyelven használták (hettiták, hurriták). Nebukadnezár idején az írás leegyszerűsödött (6. oszlop). – Az első ékírást 1847-ben fejtették meg.