Róm 7
Róm 7
Róm 7.1
Nem tudjátok, testvérek - a törvény ismerőihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Róm 7.2
A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.
Róm 7.3
Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Róm 7.4
Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.
Róm 7.5
Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
Róm 7.6
Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
Róm 7.7
Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
Róm 7.8
A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna.
Róm 7.9
Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam.
Róm 7.10
Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
Róm 7.11
A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
Róm 7.12
A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.
Róm 7.13
Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.
Róm 7.14
Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja.
Róm 7.15
Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.
Róm 7.16
De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,
Róm 7.17
és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Róm 7.18
Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
Róm 7.19
Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
Róm 7.20
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Róm 7.21
Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
Róm 7.22
A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
Róm 7.23
de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz.
Róm 7.24
Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?
Róm 7.25
Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.
