Babonák.
Babonák.
Babonás szokások már csak kevés helyen maradtak fenn; ezek is inkább a tótok között. Aranyidkán ma is kiviszik minden tavaszszal a telet, egy szalmából font bábut, melyet nagy hűhóval a patakba dobnak. Ugyanitt, valamint Ránkon, Kemenczén és a szomszédos tót falukban nagypénteken hajtják ki először tehenet, de előbb lánczot huznak a kapu elé s azon léptetik át. A legtöbb babona általában a tehénre vonatkozik. Tejet nem 394adnak ki naplemente után a házból, hogy a tehén meg ne rontassék. Karácsony este nem söprik ki az ólat, éppen ezért; valamint a szobát sem a boszorkányok elhárítása okából. A boszorkányokban, a rontásban való hit, ott a hol a babona még tanyázik, változatlanul él, szintúgy az András-napi, Lucza-napi és karácsonyesti és egyéb közismeretü babonák. Jánokon babonás harangkultuszt találunk, félelmes csodatevő erőt tulajdonitanak harangjuknak; Görgőben erősen állitják, hogy hegyeikben sárkányok laknak. A legtöbb községben azonban már nem hisznek a babonában. A babona egyáltalában nincs felekezethez kötve, mint azt némelyek elfogultan hiszik; mert tapasztaljuk, hogy amíg a református Szőllős-Ardón nem ismerik a babonát, a szintén református Szádelő tele van vele, s az ottani tanító bemondása szerint semmiféle felvilágositással sem lehet őket róla leszoktatni. Körtvélyesen megint nincs; de a katholikus Hidvég-Ardón uralkodik. A nagyrészt katholikusoktól lakott Csákányban és Bátyokon nem babonások az emberek; de babonásak megint Nyíriben, a hol a lakosság nagy része református. Nem találjuk már Perényben, Alsó-Vadászon, Alpáron, Kenyheczen, Abaujváron, Horvátiban stb. sem.
