Az oroszok beavatkozása.
Az oroszok beavatkozása.
Az orosz beavatkozás hírére – tudvalevőleg – a kormány általános népfelkelést rendelt. Június végén Várad környékén Bihar-Püspöki mellett már 5600 fegyveres népfelkelő gyűlt egybe, 1200 honvéddel, 350 huszárral és 8 ágyúval. (Gracza György: Szabadságharcz tört. IV., 561.)
Az orosz hadak közeledtére nagy rémület támadt a vármegyében. Cseodajeff orosz hadteste július 3-án már Debreczent is megszállván, egyes portyázó csapatai egész Derecskéig nyomultak előre; de a mily váratlanul jött, épp oly gyorsan visszavonult Miskolcz felé. Időközben megalakult a 135. sz. honvédzászlóalj, de ezt a harcztérre rendelték, a gróf Haller Sándor vezérlete alatt álló s immár 9600 főre szaporodott népfelkelő tábor pedig rövid idő alatt szétoszlott.
A mint Görgei serege, visszavonuló útjában, Nyír-Adonyba ért, az oroszokkal való alkudozások hírére Batthyány Kázmér és Szemere Bertalan a képviselőház július 29-én hozott határozata következtében, augusztus 1-én is oda érkeztek és másnap Vámos-Pércsen találkoztak Görgeivel. E találkozás következtében Szemerének Váradon augusztus 5-én kelt levelét, Görgei, Miloradovich orosz hadnagy útján, küldte át Paszkievicsnek az orosz sereg fővezérének. Hogy az alkudozások határozott irányt adjanak, Szemere augusztus 6-án Kossuth megbízásából Paszkievicshez újból levelet intézett, melyet 575Pöltenberg Ernő tábornok, Beniczky Lajos ezredes és gróf Bethlen János százados augusztus 5-án Szalontáról vittek át az oroszokhoz. Paszkievics megbízásából Rüdiger Teodor gróf orosz tábornok augusztus 8-án délelőtt fogadta a küldöttséget, de az orosz tábornoktól nyert válasz a további alkudozásoknak útját vágta.
Görgeinek tulajdonképen Aradra kellett vonulnia; ezért, mint láttuk, augusztus 1-én Nyír-Adonyban, 2-án Vámos-Pércsen volt, oldalvédül Nagy Sándor József tábornokot Debreczenbe rendelte az I. hadtesttel (összesen 9521 ember és 43 ágyú, melyhez a Korponay vezérlete alatt 3280 gyalog és 380 lovas csatlakozott, de ennek csak 1/3 része volt fegyverrel ellátva), a ki másnap (augusztus 2-án) hajnalre bevonulván Debreczenbe, a gyorsan előtörő Paszkievics vezérlete alatt álló orosz fősereggel csatába bocsátkozott. Egész délután 5 óráig tartotta magát a kis sereg az ötszörös túlerővel szemben, ekkor azonban az előtörő kozákok az egész csatarendet megbontották. (Millen. tört. X. k. 350 l.)
A jobb szárnyon, az erdőben felállított gyalogság Nagy-Léta felé, a tüzérek, miután ágyujokat nem használhatták, Berettyó-Szent-Márton felé menekültek, a középhadállás Mike-Pércs felé szaladt, a balszárny Máriássy János ezredes vezérlete alatt Szovát és Derecske felé hátrált, s ezekhez csatlakozott Nagy Sándor tábornok is.
A menekülőket alkonyatig üldözték a kozákok Mike-Pércs és a Csere nevü erdő felé, miközben a huszárok vissza-visszafordultak; de látván a küzdelem meddőségét, a Gugyori korcsmán túl ők is megeresztett kantárszárral menekültek. A Szovát felé menekülők, Berettyó-Szent-Mártonnál egyesültek a Mike-Pércs felé vonulókkal; innen Bihar-Püspökin át háborítatlanul Váradra vonultak. Mire összejöttek, alig voltak négyezren. (Szücs István. Debreczen tört., III., 1015–23. – Gracza György i. m. 632, 40. l.).
A debreczeni vereség következtében Várad tarthatatlanná lett. Szemere miniszterelnök ezért augusztus 4-én meghagyta Hodossynak, hogy az államjavakat, a melyek között a bankjegysajtó, a levéltár és a róm. kath. püspöki palotában a Szegedről ideiglenesen oda szállított szent korona is volt, a fegyvertárral együtt Aradra vitesse. E feladat Sántha alispánra hárult. Görgei főserege a debreczeni vereség hírére 3-án Vámos-Pércsről Nagy-Létán át Kis-Marjára, 3–4. között éjjel Biharra érkezett s 5-én bevonult Váradra. Görgei Nagy-Sándor hadtestét még aznap útnak indította Arad felé, s ő 6-án Nagy-Szalontára, 7-én Zeréndre érkezett. Görgei seregének zömével 6-án Gyapjura, 7-én Szalontára, 10-én Aradra vonult, visszahagyva Váradon az ágyúöntőt, a sebesülteket és az osztrák foglyokat.
Az oroszok augusztus 6-ig Debreczenben maradtak. Innen Paszkievics aznap egy portyázó előcsapatot Chruloff ezredes alatt Derecskére és Melnikov ezredes alatt Nagy-Léta felé küldött. Arra a hírre, hogy Görgei már Váradot elhagyta, 7-én délután 3 órakor a Rüdiger tábornok vezetése alatt álló derékhadat is Várad felé indította. Rüdiger előcsapatai 8-án már Váradra érkeztek, seregének zömével Borsig nyomúlt előre, s főhadiszálása Ártándon volt. Augusztus 9-én a lovasság nagy része is bevonult Váradra, sőt egyes kozák csapatok már Madarászig és Mező-Gyánig hatoltak. Rüdiger, miután katonái számára 120,000 adag kenyeret szedett össze Váradon, tovább vonult, előhada augusztus 10-én már Kis-Jenőn volt, seregének zöme pedig Nagy-Szalontára érkezett, miután Kannabich tábornokot 3 gyalog-zászlóaljjal és 8 ágyúval Váradon hátrahagyta.
Bihar vármegye területe ezzel teljesen orosz kézbe került, kivéve a Királyhágón levő kis erődöt, melyet a Bucsa felé száguldozó Melnikov ugyan felégetett, de a magyarok közeledtére ismét elhagyott.
Időközben a temesvári szerencsétlen csatában Bem tábornok serege teljesen szétveretett, mely hírre a kormány lemondván, a legfőbb polgári és katonai hatalmat Görgeire bízta.
Görgei a főhatalom birtokában még 11-én éjjel 3 táborkövetet küldött Rüdigerhez Kis-Jenőre, a fegyverletétel módozatainak megállapitására. Aug. 13-án délután megtörtént a fegyverletétel a Világos melletti Szőlősnél, melyről Rüdiger a Berettyó-Ujfaluban tartózkodó fővezért, Paszkievicset legott értesítette.
