Pelsőcz–murányi vasút.
Pelsőcz–murányi vasút.
A pelsőcz–murányi h. é. vasút Hámos László főispán kezdeményezésének és Kubinyi Géza országgyűlési képviselő tevékenységének köszöni létrejöttét. A vasútat a Mandel, Hoffmann és Quittner vállalkozó czég 1891–1893-ik években építette. Az építéshez az államon kívűl Jolsva, Nagyrőcze városok, Coburg herczeg, a Heinzlmann-féle vasgyár és a vármegye járultak tetemesebb összegekkel. A vármegyei hozzájárulási összeg 80,000 korona volt, melyet az úti alap terhére, a törzsrészvények vásárlására szavaztak meg. A vonal összes hossza 41˙2 kilométer. Emelkedési viszonyai a Murányvölgy mentén mérsékeltek, a vonal elején és a murányi végállomás előtt 24‰-ra emelkednek.
E vonalnak szintén sok szép műépítménye van és a pelsőczi, jolsvai, nagyrőczei és murányi szakaszai, különösen természeti szépség tekintetében érdemelnek figyelmet. Számos kisebb-nagyobb községet és több fontos ipartelepet 305érint, melyek közül a jolsvai magnezit-telep, a hisnyói Heinzelmann-féle elsőrangú vasolvasztó és vasöntő és a murányi herczegi gőzfürész állanak első helyen. Jelenleg a vasút a „Murányvölgyi h. é. vasút részvénytársaság” tulajdona és a magyar királyi államvasutak tartja üzemben. Üzleti forgalma évről-évre növekedik.
A Heinzelmann-féle sodronypálya.
Halmi J. B. felv.
