Juhtenyésztés.
Juhtenyésztés.
A juhtenyésztés a vármegye felének egyik jövedelmi ága volt és elsőrendű fontossággal bírt. A hegységekben legelő raczka tejéből készült túró vetekedett a híres liptói túróval; a klenóczi sajt, az ostyepka, a garamvidéki paranyicza, a jó ochtinai túró, messze vidéken híresek voltak. A juhállomány még ma is 190 ezer. A gyapjúárak hanyatlása és a juhtej termékeinek lelkiismeretlen üzérkedők által való hamisítása a juhtenyésztést apasztották.
A hegyvidéken azonban, a hol elegendő és jó legelő van, a fejő juhászatok elég jól jövedelmeznek. A juh-állomány itt tisztán raczkajuhokból áll. A rimaszombati földmívesiskola czigája tenyészetével foglalkozik, a mely ugyanolyan tartás mellett több tejet, több és finomabb gyapjút és levágva kitűnő húst ad.
A vármegyében még most is igen szép fésűs és rambuilett tenyészeteket találhatunk. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Gömör vármegye túlnyomó hideg agyagtalajára a juhtrágya majdnem nélkülözhetetlen, akkor abból önként következik, hogy a juhtenyésztést apasztani igen nagy kár; sőt ellenkezőleg oda kellene törekedni, hogy durvább gyapjas juhok, ú. m. czigája, friz és raczka-ramaszkán állománynyal használtassanak ki a kitűnő erdei legelők, annyival is inkább, mert a közelben levő posztógyárak, ú. m. a gácsi, a beszterczebányavidéki a gyapjúminőséget nagyban keresik, a mellett a tejtermékekből is szép jövedelem érhető el, okszerű kezelési és értékesítési viszonyok mellett, a mennyiben a gomolya q-ként 72–80 koronáért értékesíthető; az ostyepka kilója 1.20–1.40 kor., a paranyicza 2–2.20 korona.
