Illés (Koltai és Edvi.)
Illés (Koltai és Edvi.)
Vas vármegyei eredetű régi nemes család, a mely az 1595. évben meghalt Koltai J. Ferencztől okleveles alapon a mai napig le tudja vezetni magát. Ferencz fia Balázs a török elől Sopronmegyébe menekült és Edvi Edvy Brigittát vette feleségül. Koltai birtokai nagy részét török rabságban élő testvére kiszabadítása végett adta el, de azután visszaszerezvén, arra 1643-ban új adományt nyert. Egyik fia Gergely Győr vármegyében, Malomsokon volt ág. ev. lelkész s mint ilyent a pozsonyi vértörvényszék gályarabságra ítélte, útközben azonban meghalt. Testvérei közül Balázsnak és Györgynek maradtak gyermekei. Az utóbbi fia Gergely, azé pedig Ádám volt, a ki Kisbabóthon szerzett birtokot, a melyre 1747 június 15-én nádori adományt nyert. Ő a kisbabóthi ág új megalapítója. Felesége Gaál Magdolna. Fiuk László, unokájuk József. Ennek fiától, Gedeontól származik Aladár (sz. 1858) keresk. miniszteri osztálytanácsos, műszaki és közgazdasági író. Balázs legidősebb fiának, Balázsnak maradékai közül kitűntek: Pál (1793–1871) nemesdömölki ev. prédikátor, egyházi író, publiczista és a M. T. Akadémia tagja, a ki 1836-ban hirdettette ki nemességét Vas vármegyében. Péter szintén ág. ev. lelkész és egyházi iró, Károly (sz. 1842) jogtudor, 435ny. kir. ügyész, publiczista és kriminalista író, a M. T. Akadémia lev.-tagja. Sándor (1859–1903) m. á. v. ellenőr, közgazdasági író, Aladár (sz. 1870) festőművész.
A család Győr és Sopron vármegyén kívül Nógrád, Pest, Somogy, Temes, Vas, Veszprém és Zala vármegyékben is elterjedt. A család különböző ágai által használt czímer közös alakja a paizsbeli oroszlán. Sisakdísz változó. Itt adjuk a babóthi ág czímerének leírását: Kékben ágaskodó arany oroszlán. Sisakdísz: Koronán könyöklő, görbe kardot tartó kar.
