László.
László.
László. (Nagypadányi.) Első ismert őse Zelege Mihály, kinek fia Salamon, Bodon (Padány) és Besenyő helységekben volt birtokos (1270), kitől a családfa mai napig szakadatlan terjed. Az első, a ki a L. családnevet felveszi, Balázs, 1491-ben szerepel. A család ősi fészke Nagy-Padány, honnan a XVI. század elején Alistál községbe, majd a XIX. század közepén (1847) Hidvégre költözött. A XVIII. században a család már igen elterjedt. Az 1755. évi nemesi összeírás szerint 28 férfitagja élt Pozsony vármegyében. Tagjai közül Mihály (1843) Pozsony vármegye esküdtje. József kir. tanácsos, a pápai református főiskola gondnoka és az ottani református leányiskola megalapítója (1899). A család czímere többféle változatban maradt reánk. Leggyakoribb alak: 1. görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: növekvő paizsalak. (Így István pecsétje 1605, Istváné 1738, Istváné 1795, Benedeké 1600.). – 2. görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyökölő pánczélos kar. (Gábor pecsétje 1811.) 3. könyvet (?) tartó oroszlán. Sisakdísz: egy angyal. (Mihály pecsétje 1734–1805.)
