7. A délkeleti dombok.
7. A délkeleti dombok.
Ezek már meglehetősen különböznek az eddig ismertetett területektől. Ezek a dombok már tulajdonképpen a baranyai hegyvidék hátához tartoznak. A pontusi rétegek alatt közel van a kemény kőzet, a hegység közelsége miatt a tengeri rétegek durvábbak és változatosabbak, a szárazföldiek pedig sokkal több, durva anyagot tartalmaznak, a mi a hegységből származik. Ezért a defláczió nem olyan energikus, a halomvidék épebb. Eredetileg ez is igen szenilis, talán majdnem teljesen sík terület volt s csak azzal, hogy környezetéből relative kiemelkedett, azzal került újra az erózió hatása alá. Mindemellett a vízfolyások irányát itt is tektonikus vonalak látszanak megszabni, de sajnos, erről nagyon keveset tudunk. Észre lehet ugyan venni, hogy általában az éjszak-déli irány az uralkodó, egy kelet-nyugati völgyiránynyal komplikálva, de egyebet mondani nem lehet. A lösz elég vastagon belep mindent, a termőföld ezért jó. A községek a völgyekben helyezkednek el, a halomlejtőkre felnyúlnak a kertek s a hegytetőkön erdők vannak. E miatt magas dombvidéknek kell mondanunk, a melyen a gazdálkodás ugyan még nem válik szét, de már közeledik hozzá.
