Éghajlat.
Éghajlat.
Ennak a hosszan elnyúló vármegyének éghajlatára mindenesetre befolyással vannak az éjszaki és a nyugati részén elhúzódó határhegységek, melyek miatt, legalább bizonyos területen, a széljárás módosulást szenved. Még így is a Tokaj-Hegyalján a hideg éjszaki szelek igen gyakoriak s ezek a levegőt sokszor annyira lehűtik, hogy az úgy nevezett májusi fagyok, a fagyos szentek napjain, a hegyaljai szőlőbirtokosoknak valóságos rémei. Az éjszaki rész általában zordabb, a déli sokkal enyhébb. Az évi középhőmérsék a megyének majdnem közepén fekvő Nagymihályon 9 C°, Sárospatakon 9.6 C° s míg az előbbi helyen 37 és – 25 fok között ingadozik, addig az utóbbin 33.6 és – 21.4 C° közt váltakozik. Egyes részeiben, mint p. o. a Hegyalján és a Bodrogközön az időjárás valóban egyik túlságból a 9másikba esik. Jól jellemzi ezt Geöcze Sarolta, midőn a Bodrogközről azt mondja, hogy itt egymásután következhetnek „kemény, csikorgós telek, eszeveszett hófergeteggel, öles havakkal, háznyi fuvásokkal, máskor meg enyhe tél, jóformán fagy nélkül, csaknem hótalan (mint a minő volt az 1869. s 1873. évben). Forró perzselő nyár, hetekig tartó aszálylyal, a levegő tetemes magasságig telítő aranyos porréteggel. Néha a legenyhébb, bűbájos korai tavasz, árvízhozó meleg szelekkel. Február legelején a szabadban virító ibolya, máskor zord hideg még májusban is, soványító szelekkel, a miktől a tenyészet nem bír megindulni”. (Geőcze S.: A Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat monografiája, 117. lap.)
Hogy a vármegye déli részén az éghajlat rendes körülmények közt eléggé mérsékelt, bizonyítja az, hogy pld. a Hegyalján az ehető gesztenye kiállja a telet, sőt a füge hajtásai is csak egyes zord teleken fagynak le, mint ezt Sárospatakon az ev. ref. főiskola kertjében tapasztalhattuk. A Yamsgyökér évek óta szabadban telel a főiskola kertjében. Szépen díszlik itt az Ailanthus glandulosa, a Thuija orientalis, a Sophora japonica pendula, a Cercis siliquastrum stb. Az évszakok átmenetei azonban itt sem mondhatók rendeseknek. Vannak évek, melyekben a Hegyalján október végén még a legszebb enyhe időben folynak a szüretek, máskor pedig már szeptember végén leforrázza a szél az alantabb fekvő szőlők leveleit.
