2. család: Fedőhal-félék (Stromateidae)
2. család: Fedőhal-félék (Stromateidae)
Ugyanehhez a csoporthoz tartozik a fedőhal-félék (Stromateidae) családja, amelynek az ormosfarkúakkal több tekintetben megegyező tulajdonságai vannak, de az ide sorolt halak teste kevésbbé megnyúlt és kis, könnyen lehulló pikkelyeik vannak. Ez a család kb. 45 fajt számlál. Említést érdemel:
A pásztorhal (Nomeus gronovii Gm.)
Pásztorhal (Nomeus gronovii Gm.).
A pásztorhalat a hatalmas hasúszón kívül életmódja jellemzi. A melegégalji tengerekben gyakran megfigyelték, hogy a hatalmas termetű hólyagos meduzák (Physalia) rajai közt egész csomó pásztorhal is tanyázik. Ennek a hólyagos meduzának több méter hosszú fogófonalai vannak, amelyeket rengeteg csalánzószerv borít. A csalánzószerv érintése a kisebb állatokra halálos, sőt bizonyos körülmények között az emberre nézve is veszedelmes. A pásztorhalak azonban vígan úszkálnak e veszedelmes fegyverek között, amelyek minden támadástól megvédik őket. Tápláléka valószínűen a hólyagos meduza áldozatainak sorából kerül ki. A pásztorhal a csalánzószerv mérge iránt minden bizonnyal közömbös, mivel úszkálás közben a fogófonalakat okvetlenül érinti. Waite Új-Dél-Wales partja mentén egy-egy Physalia alatt tíz pásztorhalat számolt meg.
A fekete fedőhal (Stromateus niger Bl.)
A Stromateus Art.-nemzetség több tagja, mint Day könyvében olvashatjuk, India partjain nem ritka, s mivel jó húsuk van, a piacon kapósak. Ezek közé tartozik a fekete fedőhal, Stromateus niger Bl. is, amely Malabar partjain júniustól szeptemberig nagy rajokban jelentkezik. Hossza meghaladja a 6 cm-t. Húsát nemcsak frissen eszik, hanem meg is szárítják, s ebben a formában jelentős kiviteli cikké is vált.
A meduzafaló (Schedophilus medusophagus Cocco)
A meduzafaló hal, Schedophilus medusophagus Cocco, a sziciliai halászok „disznóhalnak”, 22 cm-nyire növekedik. Hosszú hátúszóját 44-48 vékony és hajlékony sugár alkotja. Alsóúszójában 28–29 sugár sorakozik egymás mellé. Alapszíne olajzöld, a háta valamivel sötétebb. Szabálytalan alakú, elmosódott foltok tarkítják, amelyek hosszirányú sorokat alkotnak. Úszói sötétszínűek. Meduzákkal táplálkozik. Ivadékai lebegő életmódot folytatnak. A Földközi-tengerből Szicilia, Genova és Nápoly közeléből ismerjük. Egyízben Írország mellett is fogták. Közeli rokona a S. botteri Steind., amelynek egyetlen 70 cm-es példánya Lesina partjain került hálóba.
