24. Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5.-1826. április 24. előtt Deák büntetőpere a pincefeltöréssel vádolt zalakoppányi Nagy (vagy …
6624.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5.-1826. április 24. előtt
Deák büntetőpere a pincefeltöréssel vádolt zalakoppányi Nagy (vagy Koca) János ellen.
Zalaegerszeg, 1825. szeptember 5.-1826. április 24. előtt
Deák büntetőpere a pincefeltöréssel vádolt zalakoppányi Nagy (vagy Koca) János ellen.
Az útlevél nélkül csavargó vádlottat 1825. július 30-án fogta el Zalaszentlászlón egy uradalmi hajdú. Miután pincefeltörések miatt már korábban keresték, azonnal átadták a megye törvényszékének.
1825. esztendő szeptember hónap 5. napján Zalaegerszeg mezővárosban folyvást tartatott tekintetes törvényszék előtt felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, mint tekintetes nemes Zala vármegyei tiszteletbéli tiszti alügyésznek, s azért fölpörösnek, vasban lévő Nagy vagy Koca János pinceverő rabló, s azért vádlott alpörös ellen.
A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságainál fogva arról vádolja az alpörös rabszemélyt, hogy az a múlt 1824. esztendőben Felsőzsid helységben szolgálván, ezen szolgálata ideje alatt a zsidi hegyen több pincéket, nevezetesen Monzsur Antalét, Bálint Ferencét és Rózsa Istvánét erőszakosan fölvervén, azokból az A betű alatt idemellékelt feljegyzésben öszveírt portékákat elrablotta, melyek, minekutána az említett rabszemély Felsőzsidről Somogyba szökött, annak itt maradott ládájában nagyobb részre megtaláltattak, ezen ládában egy nagy vas pincekulcsot is leltek a keresők, melyet többrendbéli tolvajlásaiban eszközül használt.
Mivel pedig a Hármaskönyv 1. részének 15., az 1608. esztendei 2. és az 1625. esztendei 13. törvénycikkelyek91 a rablók ellen halálos büntetést szabnak, kívánja a fölpörös tiszti ügyész ezen rabszemélyt a felhozott törvények által szabott büntetésre ítéltetni, s a tett károkat és tömlöci tartást értékéből megtéríttetni.
Pontosabban az 1608. évi, koronázás utáni 2. tc. rendelkezett (az 1625:13. tc.-kel együtt) a rablók büntetésérôl.
A vád megbizonyítására a rabszemély élte folytáról véghezvitt tiszti nyomozódás B betű alatt iderekesztetik, melyben foglalt tanúknak, úgy az A betűi öszveírásnak és a C alatt idecsatolt szabad vallásnak meghitelesítése kéretvén, a rabszemély ládájában talált nagy kulcs itt a pör mellett bémutattatik.
1825. szeptember 14-én ismertették a törvényszék elé állított Nagy Jánossal a vádat, majd elrendelték a kárvallott pincetulajdonosok vallomásainak hitelesítését.
1825. esztendei Szent Márton-i törvényszékek alatt a B betűi tiszti vizsgálatnak meghitelesítése kérettetvén.
Felperes tiszti ügyész részéről, minthogy a rabszemély szabad vallása 1. pontjában azt állítja, hogy ő Zsidről elszökvén Dencsen Somogy vármegyébe bizonyos csikóshoz ment szolgálatba és ott valamelyes vagyonai is volnának, de gyanítható is 67volna, hogy ott is valami gonoszságot követett el, mert onnét ismét elszökött, s itten ezen vármegyében csavargott, kéri nemes Somogy vármegyének megíratni, hogy ott ellene szoros vizsgálatot végbevitetni, s javait sequestraltatni92, s a tanúkat meghitelesítés végett a jövő törvényszékre felküldeni méltóztasson. Ítélet alá bocsátja.
sequestraltat - zár alá vétet
1825. december 3-án a törvényszék újabb közbenszóló ítélete elrendelte, hogy a vádlott Somogy megyei javait vegyék zár alá, és vizsgálják ki az ott elkövetett bűncselekményeit is. Mindezek teljesítésére hivatalosan felkérték Somogy megye közgyűlését.
A fölpörös tiszti ügyész: ámbár ugyan ezen raboskodó Zala vármegyei zalakoppányi születés légyen is, és itten Zalába szolgálgatott, mivel azonban itten a csavargáson fölül semmi vétke nem volna93, hanem a C alatt lévő szabad vallásábul az jönne ki, hogy ő utolján a pusztadencsi csikósnál nemes Somogy vármegyébe bujtár volt, s onnénd illantott el, folyik a következtetés, hogy ottan kölletett nékie valami csínyt elkövetni, azért mind bűntetteinek megvizsgálása, mind megítélése végett tekintetes nemes Somogy vármegyének általküldettetni kéri, evégben ítélet alá bocsájtja.
A per fennmaradt irataiból nem derül ki, hogy milyen körülmény folytán változott meg Deák véleménye.
A zalai törvényszék 1826. január 18-i közbenszóló ítéletével előbb elrendelte, hogy a vádlottat adják át Somogy megyének, röviddel később azonban mégis úgy döntöttek, hogy (tekintettel a terhelő tanúk késedelmes megjelenésére) maradjon Nagy János Zala megye fogházában, és utasították az ügyészi hivatalt, hogy helyben folytassák a pert.94
Részes kiírás a megye törvényszékének 1826. január 10-i jegyzôkönyvébôl (110. sz.)
A felperes tiszti ügyész a D. alatt idecsatolt, és az előbbi ítéletet megváltoztató végzés következésében ezen pert újra folyamotba veszi, s minthogy a múlt esztendei december 3án ezen perben hozott ítéletnek következésében nemes Somogy vármegyétől az illető tudósítás mégsem érkezett meg, azt sürgetőleg eszközöltetni kéri. Ítélet alá bocsátván.
Eredeti, de csupán a perfelvétel s.k. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 32. No. 101. (perjegyzőkönyv)
A törvényszék 1826. április 24-i ülésének közbenszóló ítélete nyomán ismét Somogy megyéhez fordultak ugyan, de a kívánt vizsgálatot hiába várták. Így azután az 1826. december 6-i ülésen csupán a zalai pincefeltörések ügyében hoztak Nagy Jánost elmarasztaló ítéletet. Az addig elszenvedett, mintegy másfél esztendei fogságot elegendőnek találták, és a vádlottat mindössze 25 pálcaütésre, valamint az okozott kár és a fogvatartás költségeinek megfizetésére ítélték.
