VII. AZ ÉN CIPŐIM

Full text search

VII. AZ ÉN CIPŐIM
A rác lakodalom leírását elengedem a tisztelt olvasónak. Aki nagyon kíváncsi rá, üsse föl az Osztrák-Magyar Monarchia VII-ik kötetét, abban igen szépen és körülményesen leírva megtalálhatja azt Hadzsics Antal költői tollából; ki azt a megjegyzést teszi a népies ünnepélyre, hogy példabeszéddé vált: „Szemérmetlen, mint egy szerb lakodalom”. – Nem akarnám ilyennel jelen elbeszélésemnek eddigi aszkétai tenorát alterálni.
Még kevésbé ereszkedem azoknak a körülményeknek a részletezésébe, amelyek azután történnek a vőlegény házánál, amidőn a debeli kum, aki a menyasszonnyal kezdi a kóló táncot, védencét áttáncoltatja a nászszobába.
Csak arra az egyszerű adatra szorítkozom, hogy másnap reggel már a menyasszony hazaszökött az anyjához.
Ott volt biz az, már korán reggel meg is fejte a riskákat. Még csak a polivacsinát sem várta be, sem a kravájt, ami a nászéj utáni ceremóniákat befejezi, amikor a vendég urak már minden tálat, kancsót összetörtek, tyúkot, libát agyonvertek, s a szekereket fölrakták a ház tetejére. Pedig a polivacsinánál a menyasszonynak kell tartani a mosdótálat, melyben az urak megmosdanak (a hölgyek nem tehetik színváltozás nélkül), s aztán egy ezüst pénzt hagynak a medence fenekén. A kraváj pedig azokat az ajándékokat jelenti, amikkel a hivatalosok és atyafiak a menyasszonyt megtisztelik.
Maga az örömanya jött be hozzám ezt az intermezzót bejelenteni. Én tudniillik abban a szerencsében részesültem, hogy már éjfélkor kidobtak a lakodalmas szobábul; hazamentem, lefeküdtem. Magam is úgy akartam. Bántott valami, amit nem akarok most elemezni.
– Otthagyta a polivacsinát meg a kavájt! – lamentált a mama kétségbeesve.
– Vajon mi történhetett vele?
Az örömanya bizalmas suttogással közié a fülembe a titkot. Azt mondtam rá:
– Tudom, tudom. A vőlegényt megbabonázta a vila.
– Az ám, az ám. Aztán megverte a menyasszonyát. Az meg kapta magát, kiugrott az ablakon, hazaszaladt. A Jóca utána ugrott, de beleakadt a plundrája hátul az ablak kiakasztójába, ott lógott reggelig kalimpázva, míg a prikumákok le nem vették.
Ezen aztán nevettünk nagyot mind a ketten. Ezalatt odajött az öreganya is.
Derék, okos, tapasztalt hölgy volt.
Azt mondta, sebaj! Sűrűen megesik az ilyen dolog Delibácson. Hogy a menyasszony az első nászéj után kiugrik az ablakon, s hazaszalad az anyjához. Majd visszatérítik. Megvan annak is a maga babonája.
Szerencsére a rác lakodalom nem tart csak egy napig, hanem egész hétig: Ha a menyasszony elfutott, ott maradnak a vendégek; esznek, isznak és táncolnak. Tudják jól, hogy másnap vagy harmadnap a menyasszonyt majd visszahozza a dever. Annak a hivatala ez.
A devernek pedig olyanfajta legénynek kell lenni, mint az a bizonyos Potifárné kezéből elrugaszkodott József – lehetett.
(No, ne taszigálj hát! Hisz a bibliai történetekből csak szabad idézni, amiket nyolc esztendős leányoknak tanítanak az iskolában.)
Tehát a devernek föladata az, hogy „két csillag hajnala” között vigasztalja és engesztelje az elkeseredett menyasszonyt, s bírja rá a férje házához való visszatérésre.
Ami nem megy minden varázslat nélkül.
Ha a menyasszony a devernek a cipőit fölhúzza a lábára, azok oly csoda bűbájt gyakorolnak rá, hogy hazamegy az urához. Nem tagadhattam meg a hozzájárulásomat a kegyes föladat megvalósításához.
Pedig ebből a tudományból sem tanultam az iskolában. Jól van: föláldozom a cipőimet.
A két csillag hajnala között hallgattam az elzüllött ara keserű panaszait, s kerestem számukra a vigasztalást, törülhettem a könnyeit, s beszéltem neki az asszonyi kötelességekről. Ékesszóló rábeszélésem nem is maradt siker nélkül; csillag hajnalodtára rá hagyta magát beszéltetni, hogy fölhúzza az én cipőimet. Föntebb már említettem, hogy azok egészen rápászoltak az ő lábára.
A babona tökéletesen bevált. Szép Iringó engedte magát általam a Jóca házához visszavezettetni, ahol nagy derendóciával fogadta az egész násznép.
Útközben nem mulasztottam el némi információkkal ellátni. Többek között, hogy ha jövőben látja, miként a Jóca csavarja a meggyfa pipaszárat a csibukból, ne várja be, míg ez veri meg, hanem kapja ki a kezéből, s rakja el jól a hátát vele; mert az kell annak.
No hát! Ezzel megalapítottam egy családnak a boldogságát. Ki tudja, mennyi időre.
Magamnak pedig csináltattam a delibácsi suszternél a kegyes indulattal föláldozott turista cipőm helyett egy másikat everlasztingból.
Hát, biz az nem tartott tovább egy hétnél.
(Mi? Az everlaszting cipő?)
Dehogy az everlaszting cipő! A családi boldogság. Egy hét múlva megint otthon volt az anyjánál szép Iringó. Megint nekem kellett őtet kiengesztelni a goromba, nyámnyila férje iránt. Én voltam a dever. – Megint egy pár cipőmbe került a kegyes babona. Azok vitték haza az urához szép Iringót.
Akkor varrattam a suszterrel egy pár fénymázos cipőt. Az sem állta ki nálam tovább egy hétnél.
Majdan szarvasbőr cipőre került a sor.
Követte társait az oldalt gombolt lábtyű, aztán meg a félvászon topánka.
De mikor már a hetedik pár lábbelinek a kontójával molesztálta a német varga a nagybátyámat, akinek azt ki kellett fizetni, dühbe jött, és nyakon fogott a kalugyer.
– Hát mi a hétágú ménkű! Eszed te a cipőket, vagy a pokolra jársz velük?
(Közel találgatta a dolgot.)
Én azzal vágtam ki magamat, hogy a suszter nagyon szűkre csinálja, mindjárt kidűl az oldaluk.
Másnap aztán behívott a pipatóriumába.
– No, fiacskám, tudsz már magadtól is enni. Nem kell dajka. Elválasztalak. Itt van a számodra egy pár igazi jó lábtyű, ami tudom, hogy nem szakad le egyhamar a nohikról.*
Így hívják tréfásan a lábakat. (J. M.)
Az volt egy pár jó fisléder katonabakancs.
– Holnap viszlek a katonai akadémiára. Pakolhatsz, búcsúzhatsz.
Hát biz ezúttal utoljára láttam az Iringót. De szép tüskerózsa volt még akkor!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi