Kakas Márton válogatott levelei • A Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez
Kakas Márton válogatott levelei • A Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez
Tekintetes szerkesztő úr!
Az én nevem Kakas Márton. Ezt azért bocsátom legeslegelőre, hogy egyszerre mindenki hevenyében elmondhassa rá a maga megjegyzéseit, élceit és mókáit, s többet ne bajoskodjunk vele. Majd fogják mondani: „Bizony kendnek is jobb volna otthon kukorítani, mint itten”, vagy pedig: „Minden kakas kaparjon a maga szemetjén.” Fogják azt is mondani, hogy íme, ez az a kakas, aki a nóta szerint „fejét hagyta a tudósoknak, torkát hagyta az énekeseknek, lábát hagyta a táncosoknak;” majd ha megharagszik valaki, így is fog szólani: „Bizony ez a kakas annyit ért a dologhoz, mint tyúk az ábécéhez”. Legtöbb ember pedig azzal fog üdvözölni, hogy „De már megvirrad, mert a kakas is elkezdett kukorikolni a Vasárnapi Ujságban.”
Én pedig mindezzel nem törődöm, hanem megkezdem a magam munkáját, s nem haragszom meg minden tréfáért, sőt még magam is segítek ott nevetni, ahol mások is nevetnek.
Nem kevesebb az én szándékom, mint a „Vasárnapi Ujság”-hoz állandó színházi tudósítónak beszegődni. Igaz ugyan, hogy én most jöttem a faluról, s tegnap láttam először színdarabot (nem mondhatom, hogy hallottam is – mert néma darabot adtak – hihetőleg süketek kedveért), hanem hiszen ezzel a bevezetéssel más színbíráló is nyitott már be tudtomra, s nem mondok vele semmi újat. Annyi képzettségem már van, hogy nem kiáltok rá a színésznőre, hogy „Lássuk már azt a medvét, ifjasszony”; nem is rontok fel a színpadra, mikor valakit meg akarnak ölni, a többit pedig majd megtanulom a többi hírlapoktól.
Azután én igen kellemetes ember leszek; nekem nem kell sem tiszteletdíj, sem ingyen zártszék, sem hírlappéldány, sem nyájas mosolygások s egyéb mellékes akcidenciák, sőt nem mondom, hogy egy-egy döböz túróval is nem kedveskedem azért, hogy leveleimet felvegyék; továbbá, párbajt nem vívok (jó is volna! azt mondanák: „kakasviadal”), és senkibe sem leszek szerelmes.
Ennyi jó tulajdonságom mellett ön merőben vétene saját maga ellen, ha leveleimet a „mondanivalók” keserű nyaktilója alá vetve, a többi kifogyhatatlan irodalmi szecska közé aprítaná.
I. SZERELMES AZ ÖRDÖG (Balett öt felvonásban)
II. TÖRÖK JÁNOS (Dráma)
III. TELL VILMOS (Opera Rossinitől)
IV. CARRION (Olasz dalművész föllépte)
V. ÖZVEGY ÉS PROLETÁR (Beőthy Lászlótól) és MEGCSALTAK A KOMÉDIÁSOK (Szerdahelyitől)
VI. VILÁG URA (Dráma Szigligetitől)
VII. GAUTHIER MARGIT (Francia dráma)
VIII. A KÍSÉRTET (Népszínmű Szigetitől és Szigetiért)
IX. RISTORI-UTÓFÁJDALMAK
X. MÁTYÁS FIA (Historiai dráma Szigligetitől. Lendvay jutalma)
XI. RÉGI PÉNZEK (Szentpéteri jutalomjátéka)
XII. MÁTYÁS DIÁK (Nyugdíjazottak föllépte)
XIII. OBSITOS HUSZÁR (Népszínmű Szigligetitől)
