A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. [1Kir 12,13-19; Péld 25,15]
A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. [Péld 12,23; 13,16]
Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. [2Krón 16,9; Jer 16,17]
A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. [Péld 12,1; 13,1]
Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.
A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta.
A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli. [Péld 15,29; 21,27; Ézs 1,11. 15; Ám 5,21-24; Jn 9,31 ]
Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt.
Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást.
A halálnak és elmúlásnak helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! [Jób 26,6; Zsolt 139,8; Jer 17,10]
Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.
Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. [Péld 17,22]
Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. [Zsolt 37,16; Péld 16,8]
Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. [Péld 17,1]
Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. [Péld 16,32; 29,22]
A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. [Péld 10,1; 17,21. 25]
A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár.
Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. [Péld 11,14]
Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!
Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.
A gőgösök házát összedönti az ÚR, de megszilárdítja az özvegyek határát.
Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.
Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. [Zsolt 34,16; 145,19; Péld 15,8; Jn 9,31]
A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. [Péld 25,25]
Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.
Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.
Az ÚR félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! [Jób 28,25; Péld 18,12]