Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. [Zsolt 104,3]
Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. [Jób 9,13; Ézs 51,15]
Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. [Ézs 27,1]
Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?