Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. [2Móz 2,21]
Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. [2Móz 4,14-16; 15,20]
Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
Az ÚR mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. [Ez 1,1; Dán 8,2; Jel 1,10; 4,2]
De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! [Zsid 3,1-6]
Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?! [2Móz 33,11; 5Móz 34,10; 1Kor 13,12 ]
Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment.
Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!
Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! [2Móz 15,26]
Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. [3Móz 13,46]
Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.