A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
Midőn Jézus a mennybe emelkedett, az apostolok visszatértek a jeruzsálemi házba, ahol szállva voltak, és állhatatosan imádkoztak mindennap a tanítványokkal meg az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával, s az Úr testvéreivel egyetemben.
Egyik napon, amikor vagy százhúszan voltak együtt, Péter szólásra emelkedett közöttük, s így beszélt:
– Atyámfiai, mindnyájan tudjuk, miket tett és miként járt Júdás, aki egy volt közülünk és részese szolgálatunknak. Így lett hiány a mi számunkban, s ezért szükséges kiválasztanunk valakit azok közül, akik a kezdetektől fogva velünk jártak, hogy velünk egyetemben tanúja legyen Urunk feltámadásának.
Kiszemeltek akkor a tanítványok sokaságából kettőt, az egyik József volt, akit Barsabbásnak is meg Justusnak is neveztek, a másik pedig Mátyás, és így imádkoztak:
– Urunk, aki ismered a szíveket, mutasd meg, melyiket választod.
Sorsot vetettek kettőjük között, és a sors Mátyásra esett, aki ettől a naptól a tizenkettő közé számított.
Együtt voltak a testvérek pünkösdnek napján is, és hirtelen mintha sebes szél zúgása támadt volna, a zaj betöltötte a házat. Akkor kettős lángnyelvek jelentek meg, és mindegyikükre leszállt egy, ők pedig elteltek Szentlélekkel, és a házuk elé kiállva annak erejével különféle nyelveken kezdtek szólani.
Az ünnepre zsidók és istenfélő férfiak gyűltek egybe a világ minden részéből, pártusok, médek és elamiták és római jövevények, krétaiak és arabok, és álmélkodva szóltak egymáshoz:
– Nemde galileaiak ezek a férfiak, kik itt szólnak? Miképp érti hát mindegyikünk a maga nyelvén a szavaikat?
Mások azonban csak gúnyolódtak:
– Sokat nyakaltak édes borból, azért beszélnek összevissza.
Péter akkor előállt, és így beszélt:
– Izraelita férfiak és mind, akik Jeruzsálemben vagytok: íme nem részegek, akiket hallottatok, hiszen még csak harmadik órája van a napnak. Jóel próféta szavai teljesednek be itt, aki szerint az Úr így szólt: „Az utolsó napokban kitöltök a lelkemből minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok, és a ti ifjaitok látomásokat látnak… És tészek csudákat az égben odafenn és jeleket a földön idelenn… A nap sötétségre változik, és a hold vérré, minekelőtte eljön az Úrnak ama fényes napja. És mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik!”
Szólott ezután Jézusról, a Messiásról, aki Isten rendeléséből, de az ő gonosz kezeiktől kereszthalált szenvedett, ám az Úr ígérete szerint, amelyet ősüknek, Dávidnak tett, feltámadott halottaiból, és fölment az Úrhoz, hogy a Szentlelket kitöltse híveire.
– Mit cselekedjünk, testvérek? – kérdezték a körülállók, mély töredelmet érezve szívükben.
– Térjetek meg – mondta nekik Péter –, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, és vegyétek a Szentlelket.
Örömest hallgatták őt, és azon a napon megkeresztelkedtek vagy háromezren.
