A csatatérről.
A csatatérről.
August 19-kén d. e. 8 órakor. Midőn e sorokat irjuk, Szent Tamás a mieink által reggeli 4 óra óta folytonosan lövetik. Hogy e napon történik a megtámadás, már ezelőtt egy pár nappal gyaníthattuk. Szentkirályi kir. biztos ur rendeléséből.* a magyar érzelmű helységek fegyverbe állíttatvák , olly útasítással rendeltettek el Szent-Tamás alá: hogy annak határán környöskörül őrvonalt vonva , a menekvő ráczokat az egészben felkonczolják.
Egy föszolgabirónak szóló rendelet eredetije történetesen kezeimhez jutván , tartalma így szól:
„A.P. Főszolgabró urnak. Ezennel kinevezem önt az Ó......i és B.....i nép által ez alkalomra kiállítandó fegyveres közerő parancsnokának , olly útasítással: hogy folyó Augustus hó 18-kán alkonyatra Ó..... és B..... községekből – amabból 450 , emebből 350 és így összesen 800 fegyveres embert, kiknek egy része igen czélszerűen lovas is lehet, Feketehegy alá kiállítson , honnan, a Feketehegyen nyerendő utasításhoz képest, őrvonalra állandanak ki. Az örség ötnapi eleséggel hazulról fogja magát ellátni, mint szinte lőporral s golyókkal is. – Jogában álland önnek ez alkalomra néhány segédtisztet a szolgálat gyorsítására maga mellé kinevezni. Utasítása pedig abból áll: hogy az őrvonalon senkit sem be, sem ki nem bocsátand, s a lázadókat mint ellenséget löveti vagy elfogatja, ha pedig egész helység támadna fel ellenségesen, azt felgyújtván, a lázadókat fegyverrel fogja leverni. Ezen rendeletem mind önt, mind Ó.... és B.... községeit a legszigorúbb felelet alatt kötelezi, a kivánt közerő haladéktalan kiállítására. Kelt Uj-Verbászon , August 15-kén 1848. Szentkirályi Móricz s. k. biztos.“
A még békességet színlelő rácz helyek pedig magyar nemzetőrökkel körülvetvén , őrködnek , hogy ki s be senki ne mehessen ; arra az esetre pedig, ha az egész helység fellázadni , azt felgyújtván , a lázadók fegyverrel lesznek kiirtandók.
E napot már igen türelmetlenül vártuk., s elérkezett.
Az idő kellemes , egy kevés szél is lengedez.
Bízunk a magyarok istenében , hogy az ütközet részünkre kedvezően fog kiütni.
– Az elfogott rablócsoport közől 160 ma vítetik át Verbászról Bajára , Horvát megyei főispán úr börtöneibe. Közöttük van az adai pópa* két falusi jegyző, s a koronai kerületbeli csendbiztos. Meg nem állhattam, hogy a pópának ne tegyek egy kis szemre hányást, mondám neki, midőn panaszkodott, miként fájnak kezei a szoros megkötés miatt: hogy jobb volna most puha párnákon (mert éji 2 órakor beszéltem véle) heverni, mint zsinegekkel a kocsi oldalhoz kötözve, jajgatások között utazni a büszhödt szagú odóba, mint jövő lakása helyére; egyszerű válassza csak az volt: ha ő akkor így gondolkozott volna!
Ki csakugyan megérdemlette volna a kötelet. V. G.
Ha megtekintettüka foglyoknak sápadt arczait, a szánalom néma fohásza tört ki ajkaikból; de lehetlen is nem szánni őket, mint embertársainkat, és nem kárhoztatni azokat, kik őket, mint értelmetleneket tévútakra vezérelték.
Voltak köztük nők is s fiatal legénykék, kiknek szemeikből csak bárgyuság tünék ki; devoltak közöttök magyarok is, kik –általok kényszeríttetvén – velök egyesűlve ellenünk szövetkeztek. 2/4 12 órakor az ágyúk szakadatlanul dörögnek.
– A bácsmegyei önkénytes seregnek némelly tagjai az ütközés határnapját eleve kitudván, ott betegekké szinlelve magokat, a harcz elől elvonultak. Ők voltak azok, kik felfegyverkezve ajánlották fel magokat a haza védelmére, s most elhagyják a csatahelyet ! Vannak magyarjaink közt derék lelkes vitézek , de vannak aztán gyávák és nyulszivűek is. – Victor Géza
