Fiuméról, aug 29.
Fiuméról, aug 29.
Az Allg. Oesterr. Ztg sept. 2-kai esti lapjából következő érdekes czikket közöljük. Az itt székelő consulok, alconsulok és consulügynökök tegnap következő értesítvényt adtak át a tengerparti kormanyzóhoz gr. Erdődyhez.
„A mint értesűlve vagyunk, a báni bizottmánynak a közel felkvő grobniki uradalomban működő három tagja ma önhöz azon felszólítást intézé, miszerint Fiuménak szabad területét önkénytesen engedné át Horvátországnak, és pedig a szomszéd horvát nép kivánatára, melly a kivánat megtagadásának esetében erőhatalmat fog használni. Annálfogva az ezen szabd révben székelő consulok, alconsulok és consulügynökök hivatalosan felhívják az önt az iránt, nyilatkozzék minél gyorsabban, valljon igaz-e e hír, és ha igaz, minő eszközökkel bír ön, a szomszéd horvát népnek netáláni betörése esetében, a személy- és vagyonnak, valamint az önhöz utasított alattvalóknak biztosítására?” Mire a kormányzó aug. 29-én ekként felelt.
„Önöknek f. hó 28-áról hozzám intézett becses értesítvényökre azt felelem, hogy tegnap reggel igenis három illyr öltözetű kardosan fegyverzett egyén megjelent előttem, állítván, hgoy őket az állítólag felhatalmazott báni biztos Bunyevácz azért küldötte volna, miszerint engem Fiuménak a báni hatóság alá engedése végett fölszólítsanak. Minthogy ezen egyének semmi meghatalmazó levelet nem mutathattak, vagy nem akratak előmutatni, s azon felől nem is voltak képesek meggyőzni engem arról, hogy az említett Bunyevácz illy hatalmazással legyen ellátva, én kijelentém előttök, mikép még azon föltételes esetben is, ha illy megbizást mutatnának föl, a bán kivánatának már csak annál fogva sem hódolhatok, mert a fiumei kormányzó a báni hatóságnak soha nem volt alárendelve. Erre ők oda nyilatkoztak, hogy magamnak tulajdonítsam, ha a horvát hegyi népség, melly Fiume megszállásának eszméjétől nem akar elállani, erőhatalommal fogja a nevezett Bunyevácznak felszólitását foganatosítani. Ezek következtében és újból azt válaszolám, hogy én mind őtet, mind a küldötteket felelősökké teszem minden ebből szárm,azható eventualitásokért. Ez volt körülbelől beszédünk folyama. Mi a második kérdést illeti, hogy t. i. minő eszközökkel birok a netalán történhető beütés ellenére és védelmére? Ki kell önöknek, uraim, jelenteném azon sajnálkozásomat, hogy az itt létező s a szokott szolgálatok teljesítésére is alig elegendő helykatonaságon s a város belcsendének fentartására összeállott nemzetőrségen kivül nem birok más erővel, mellyet a beütések ellen használhassak.*
A mint értesülve vvagunk a magyar kormány ideiglenesen egy zászlóalj katonaságot rendelt Fiume ótalmára, azonban a mint ez Bécsből megindíttatott, lehet, hogy tévedésből, a bécsi ministerium által Olaszország fele rendeltetett. És ez nem első tévedése a bécsi kormánynak; illyen a többek közt az is, midőn Jellasich bárónak időnként küldi a lőszereket. – De nem sokára napfényre derülendnek több hasonló tévedései is.
