Belső-Szolnokból. Dézs, oct. 1.
Belső-Szolnokból. Dézs, oct. 1.
Vér Farkas főispánunk Urbán naszódi ezredes, az erdélyi Jellachich kivánatára, a katonai erőt városunkból elparancsolá s Urbán még mindig táborban áll, s a megyék oláh lakosait saját hatósága alá esketi. A dolog már ott áll, hogy csaknem egész Erdély oláh ajkú népe csak tőle akar függeni, s a megyei hatalom és magyar kormány ellen nyíltan fellázad. Mint hallik, a szászok is küldtek követet Urbánhoz, hogy készek mellette fegyverre kelni.
Vér Farkas, a helyett, hogy erőt rendelt volna ki a megyéből, a csak 1000 főből álló oláh ezredet kötelességére térítni, Urbánnal megalázódva levelez, s Naszódra, hova soha posta nem járt, a futárok egyre járnak.
Tegnap a szomszéd Kővárvidékén, Törökfalván, a vidék főkapitánya Teleki Sándor hivatalosan megjelenvén, a nép körül fogá s kényszeríté, hogy mentse fel őket a katonaság alól. Teleki már szekeren ült, de lovait megfogták s erőszakoskodni akartak vele. Ekkor ő pisztolyt ragadva a nép közé lőtt; az elszéled s a kocsi tova robog. A golyó egy ember kezét sértette meg. Ezért a bujtogatók a népet föllázíták, kik a N. Bányára menekült Telekit el nem foghatván, két szolgabirót, a két testvér Buttyánt s Csengeri Istvánt, a Telekiek ügyészét, megrohanják, lánczra verik, s mintegy 500 ember kiséretében gyalog Naszódra indítják Urbán elébe. Az elfogottak rokonai főispánunkhoz levelet irtak, hogy a naszádi úton Dézs mellett szabadittassa meg őket az őrsereg által. Maga Pálfi új kir. biztosunk értesülvén a dologról, futárt küldött főispánunknak, hogy őket a barbarok kezeiből minden áron kivetesse, de főispán úr a parancsot zsebre tette, s rendelkezett, hogy a dézsi nemzetőrség állítson őröket, hogy a polgárság ki ne rontson s a rabokat az oláhoktól el ne vegye. Polgáraink szégyennel s ajkaikat harapva türték e méltatlanságot, pedig egyetlen megtámadással az egész oláh mozgalomra ráijesztettünk volna.
Mért nem állanak a főispánok a nép élére s mért alkudoznak a reactio zsoldosaival? – R. L.
