Biharból.
Biharból.
– Biharból irják, hogy a Sándor huszár-ezred számára lovakat vezetett s N. Váradon beszálasolt „Kress” nevü könnyű lovas-ezredbeli csapatnak megjelenése a népben nagy nyugtalanságot okozott, mert tudták, hogy ugyanezen ezrednek egyik osztálya a nép szabadság s édes hazánk legdühösebb ellenségéhez, a pártütő Jellachichhoz csatlakozott; és habar a N. Váradon beszálásolt csapat még okot nem szolgáltatott arra, hogy az hazánk ellenségének tekintessék, Thurzó János másodalispán, kötelességének ismerte a jelen zavaros körülmények között legkisebb ártható alkalmat is eltávolítani, azért a nép kivánatával egybehangzólag, az illető főszbiróhoz rendeletet bocsátott, melly szerint a kérdéses katonáknak rögtöni lefegyvereztetését sürgeté. És ezen rendeletnek eredménye lőn: hogy az 56 főből álló csapat, száz és néhány nemzetőr közbejöttével s az illető parancsnok ellenzése nélkül lefegyvereztetett s a lefegyverzettek fegyvere, 56 felszerelt, s 91 szilaj ló a magyar tábor használatára lefoglaltatott, s mint értesítve vagyunk azoknak rögtön Pestre szállíttatása iránt a honvédelmi bizottmány már kellőképen intézkedett. Ezen dolognál kiemelendőnek véljük Praetzl hadnagy nyilatkoztát, melly szerint ő is édes hazánk szülöttje levén, ellenünk harczolni keblében akaratot nem érez. Mi azonban azt hisszük, hogy a jelen körülmények közt nem elegendő a nem akarásban rejlő tétlen neutralitás, hanem minden becsületes hazafinak erejéhez mért cselekevésre van szükség; azért hadnagy ur, kövessen azon derék harczfiak példáját, kik a közös édes hon ügyétől áthatva, lelkesűlt versenyzéssel siettek a magyar zászló alá Jellachich rabló csordáját letiprani. Itt a legszebb alkalom, magát mákvirág helyett fejére tölgy koszorúra érdemesíteni.
