Somogyból.
Somogyból.
Szemes és vidéke, sept. 29. A nép kibékélhetlen, s villámot kér az istentől, porrá zuzni a falvai közt elvonult aljas, rabló csordanépet, melly pár nap alatt mindenéből kiélte, s vagyona helyére koldusbotot tűzött keresztfának. Kihuzatta Jellachich a szegény embernek két ökrét udvarából, s egy irgalmatlan proclamatiót hagyott helyébe, melly igy hangzik: „Bajtársak! ne higyitek azoknak a gaz árulóknak ott Pesten; mert azok csak ámítanak, engem kövessetek, s eljuttok az igéret földére.” De jól tudta a nép, hogy kivel van dolga, s megvetéssel fogadta a camarilla bérszolgájának mézbe kevert szavait. A nép azon része is, mellyet semlegesnek gondolák, kaszát köszörül s vasvillát ragad.
Dicső volt látni ő excellenciáját szürke lován, aranyöves generáljai kiséretében azok között a mezítlábos, mezítelen, fekete nyaku, nyers krumplit evő éhség jelképei között: csakugy osztotta a halálparancsot, mint az isten a felhők közől.
Egy-két szerezsánt meghódítottak nemzetőreink a szőlőhegyen, s amugy egyszerűen el is temették őket, árokba dobták. A seregnél millyen a rend, kitetszik, ha ennyit mondok: sok kocsis, kiket magokkal elhajtottak, a legjobb fegyverekkel tértek vissza; talán még kenyérért is adnak puskát. Illy néppel azután támogathatja a camarilla Austria jövendőjét. – Roboz István.
