Kolosvár, oct. 15-én.
Kolosvár, oct. 15-én.
Szeben városa a magyar kormány iránti hűséget tökéletesen megszegve, tartozó engedelmességét a kir. kormányszék előtt is ünnepélyesen felmondá. Kormánybiztos b. Vay Miklós úr sem késett sokáig férfias intézkedésével, miszerint az 1742. óta folyvást Szebenben székelő tartományi főbiztosság s kir. kincstár-tanács hivatalaihoz tegnapelőtt olly parancsolatot küldött, hogy nyolczadnap alatt a pártütő szászok közől városunkba át legyenek költözve! A nem engedelmeskedők hivatalaiktól elbúcsúzottaknak tekintetnek, s helyök rögtön betöltetik. E rendelet kissé váratlan csapás a Schreiber Simonként „jámbor, de nem félénk”* atyafiakra. A bujtogatások annyira haladtak, hogy Kolosmegyében a n. almási magyar ajku polgártársak is követséget határoztak Urbánhoz, zászlóaljához csatlakozandók stb. Azonban Latour vitéze – mint híre van – még az országos honvédelmi bizottság elnökének oct. 8-kai rendelete előtt odább állott, s így bájosan adhat pázsurát (igy hívja az oláh Urbán kétfejű szörnyeit!) szerencsétlen feleinknek. Jobb is lesz tán nekik az ősi jogaiba visszaállított nemzeti szín s ország czímer mellett maradni. Ha más okuk erre nem volna, Maros-szék főkirálybirája, gr. Toldalagi Ferencz férfias szózata által is meggyőzethetik e felől magukat, ki a kormánya alatti szék nevében tétova nélkül kimondja: „Felszólítjuk oláh, szász és magyar ajkú polgártársainkat, hogy az ámításokat s rágalmakat megvetve, jól megfontolják, mit cselekesznek.... Vessék meg a bujtogatók s lázasztók csalfa igéreteit; mert tudják meg, hogy valameddig az ő felsége magyar kormánya alatti engedelmességben megmaradnak: addig általunk senki meg nem támadtatik; de ha a haza iránti hűségtől elállva, a lázadásra s megtámadásra kezet nyujtanak, borzasztó boszúnkra számíthatnak. Ezt határozottan kinyilatkoztatni király és haza iránti kötelességünk!” Szebeni urak, értettük?!
Lucus, a non lucendo!
Egy Pap László nevű oláh bújtogatót M. Vásárhely is rögtön-itélőszék elé állított.... hihetőleg ez is részesűlt eddig itteni pályatársai: Baternai s Simonics sorsában. A mi Pap Lászlónk (kövérvidéki foglyunk, a kir. pénztárnok) maig sem nyert itéletet! Mit jelent e tétovázás??
October 16-kán. Tegnap este érkezett kormánybiztos b. Vay Miklós urhoz gr. Toldalagi Ferencznek, Marosszék főkirálybirájának hivatalos tudósítása, miszerint Urbán alezredes 1500 főből álló rendes katonasággal s 3 ágyúval tegnapelőtt Szász-Régenbe toppant, tegnap Maros-Vásárhelyt ostrommal beveendő. A marosvásárhelyi tanács és közönség biztosai utján értesűlvén Urbán szándékáról: elhatározta az ellenséget falai közé befogadni, nem érezvén magát ellentállásra elég erősnek. – Mai közgyülésünkön fáradhatatlan főbiránk, az Életképek valamellyik közelebbi számában olly méltatlan rúgással illetett Grois Gusztáv a dolog illy állását röviden előadván, reményét fejezé ki, hogy Kolozsvár a ellenséget gyáván bevárni nem fogja s ereje érzetében annyival kevésbbé adja meg magát. Egy szívvel, lélekkel igérők, hogy reményében megtartjuk! B. Vay Miklós úr minden közelebbi törvényhatóságokhoz fölhívást futtatott szét, hogy az oláh támadás elnyomására haladéktalanúl gyűljenek ide, igéretet tevén az iránt is, hogy nemzetiségünk ez élet-halálra szóló csatájának élére álland, s b. Baldacci ezredes is biztosított a felől, hogy szerint ügyünket veszni nem engedendi. Közgyülésünk mindkettőjökhez küldöttséget intézett, hazafia sönfelajánlásukat illető méltánylásunk meleg szavakban leendő tolmácslására. – A főhaditanács városunk tanácsához, Szebenből, egy köteget (paquet) intézett, mellyben legkisebb kisérő irat nélkül meg küldi a Wiener Zeitungból kinyomatva, a Récsey Ádám minister-elnökségéről s Jellachich katonai s polgári főkormányzóságáról szóló törvénytelen rendeleteket. Közgyülésünk méltó boszankodással vevén a szebeni főhaditanácsnak ezen insolens (hirtelen nem találok megfelelő magyar szót e magyarhoz illetlen föllépés körülirására!) beavatkozást: kivonati közleményeit hasonló egyszerűséggel visszaküldetni határozta a nemzetgyülés ide vonatkozó határzatával s több épületes placatokkal. – Krizbai Miklós.
