Menekülésből - elkerülés
Menekülésből - elkerülés
\/együnk egy tipikus példát arra, vajon a megmeneküléses kiképzés miképpen megy át elkerültetéses kiképzésbe. Tanítsuk meg a kutyát leülni. Az egyik módja ennek az, hogy a kutyának azt mondjuk: "ülj! ", és a hátsó felét lenyomjuk és/vagy rántunk egyet a fojtó nyakörvén, amíg le nem ül. Ezután megdicsérjük az állatot. A dicséretről az a feltételezés, hogy az a kutya jutalma, de ha közelebbről vesszük szemügyre a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy a kutyát egyben a megmeneküléses tanítás egyik formájával képeztük ki.
Amikor lefelé nyomjuk a kutya hátsó felét, vagy rántunk a fojtó nyakörvén, egyfelől kellemetlen, kényelmetlen helyzetbe hozzuk, másfelől irányítjuk a viselkedését. A leüléssel ugyanis könnyít kellemetlen helyzetén, vagy meg is menekül attól, minthogy a leülés pillanata az, amikor abbahagyjuk hátsó felének lenyomását és/ vagy a fojtónyakörvének rántását. Amikor már ül, sikeresen megmenekült a kellemetlenségtől. Az ismétlések során a kutya megtanulja azt, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban üljön le, aminek eredményeképpen egyre kevesebb erőt kell alkalmazni a nyomás vagy a rántás során. Végezetül a kutya leül, mihelyt azt mondjuk neki: "ülj!". Ebben a pillanatban áttért a megmeneküléses tanulásról az elkerüléses tanulásra. Sikeresen elkerülheti a nyomásnak vagy a rángatásnak a kellemetlenségét azzal, hogy leül, mihelyt meghallja az "ülj!" vezényszót.
Az elkerültető kiképzés útján megtanult utasítások igen maradandóak, aminek eredményeképpen a kutyának nem kell állandóan rettegni a kellemetlen behatásoktól. Amikor a gazda végleg megtanította a kutyáját egy általánosított elkerülési reagálásra, s máris meggyőzte az ebet annak elvárására, hogy a parancsoknak való engedelmesség megelőzi, meggátolja a kellemetlenséget. Minden olyan alkalommal, amikor engedelmeskedik a gazda parancsainak, úgy érzi, sikeresen elkerülte a kellemetlenséget, függetlenül attól, vajon ténylegesen szükség volt-e az elkerülésre vagy nem. Minden olyan esetben, amikor engedelmeskedik gazdája parancsainak, megerősíti magát abban a meggyőződésben, hogy a régi szabályok még mindig hatályban vannak, mert nem érzett kellemetlen behatást. Minél jobban érzi a kutya azt, hogy elkerülheti a kellemetlenséget, annál jobban érzi magát akkor, amikor ténylegesen képes ezt megtenni. Ilyen módon akkor, amikor először menekül meg a kellemetlenségtől vagy kerüli el azt, jól érzi magát, de nem nagyon jól. Ez legtöbbnyire csupán egyfajta megkönnyebbülési reagálás. Ezzel szemben akkor, ha már sok esetben elkerülte a kellemetlenséget, pompásan, csodálatosan, szinte mámorosan érzi magát!
Természetesen a kutya nem tudja magától eldönteni, vajon mikor végzett el sikeresen egy feladatot. A kutya, természeténél fogva, önmagától még azt sem tudja, vajon milyen viselkedést várnak el tőle a gazda otthonában. Mindezeket a követelményeket az emberek teremtik meg. Ilyen módon az embernek, mint kiképzőnek kell meghatároznia a kutya számára azt, vajon mikor teljesített megfelelően egy gyakorlatot és mikor bonyolított le megfelelően egy akciót.
Most pedig lépjünk "felsőbb osztályba" - szóljunk a kutya kiképzéséről. No nem a kutya versenyekre való kiképzéséről, a különböző szabályzatokról, vizsgákról lesz szó, hanem - akárcsak az imént, amikor a nevelésről beszéltünk - néhány fontosabb kiképzési alapelvet ismertetünk. Sajnos elkerülhetetlen, hogy olykor némi ismétlésbe bocsátkozzunk - ezért kérjük az olvasó szíves elnézését...
