SZERENCSECSILLAGUK FELRAGYOG !
SZERENCSECSILLAGUK FELRAGYOG !
Igaz ugyan, hogy a sarkvidék, a jégvilág meghódításának hátborzongatóan izgalmas és hősies eposza már régen véget ért, és a motorizálódás következtében az eszkimók is egyre inkább különböző lánctalpas járművekkel közlekednek kutyaszán helyett, a szánhúzó kutyák még sincsenek örök tétlenségre kárhoztatva. Egy egyszerű és "férfias" sport kapcsán szerencsecsillaguk újból felragyogott. Ez a sport a kutyaszánverseny, amely különösen az elmúlt két évtizedben hallatlan népszerűségre tett szert, elsősorban Alaszkában, Kaliforniában és Kanadában. Ezeken a helyeken minden évben összemérik tudásukat a legjobb hajtók és fogatok. A legnagyobb összecsapáson, a kutyaszán-világbajnokságon 112 km-t kell megtenni az állatoknak. A világrekordot az a 17 kutyából álló fogat tartja, amely 4 óra 37 perc alatt tette meg a 112 km-t, s ez 25 km-es óránkénti átlagsebességnek felel meg.
Verseny közben...
A dél-kaliforniai kutyaszánbajnokságra minden év februárjában kerül sor az indiánregényekből jól ismert Nagy-Medve-tó partján (másfél órai autóútra Los Angeles városától). A kétnapos eseményre sok-sok versenyző érkezik kutyáival az USA legkülönbözőbb tájairól, valamint Alaszkából. A csapatok több versenyszámban mérkőznek egymással: teherhúzásban, a vezérkutyák versenyében, a kölyökkutyák vetélkedőjében és a fiatal ebek összecsapásában mérik össze erejüket.
A bajnokság fénypontja természetesen a felnőtt osztály nagy futama. A pályák hossza a tereptől függően 15 és 40 km között váltakozik. Az a versenyző, aki mesteri módon össze tud szoktatni 11-15 kutyát, s azokkal végigfuttatja a versenyt anélkül, hogy azok összegabalyodnának vagy verekednének, az megérdemli az érmet... A versenyszabályok egyébként nagyon egyszerűek. Mindenfajta kutyával lehet indulni A legnépszerűbb az alaszkai malamut és a szibériai husky. A versenyző állhat, ülhet a szánon, vagy ha könnyíteni akar a kutyák munkáján, akkor futhat is a szán mögött, ha azt legalább egy kézzel állandóan érinti. A kutyákhoz viszont kézzel nyúlni verseny közben nem szabad. A csapatok egymást kizárólag bal oldalon előzhetik. Az a versenyző, aki elveszíti a fizikai kontaktust a szánnal vagy a szerszámzattal - kiesik a versenyből.
A szán végére legtöbbször egy életmentő (kb. 5-6 méter hosszú) kötelet erősítenek, s a hajtók ezt vagy a karjukra, vagy a derekukra tekerik, hogy mindig legyen fizikai kapcsolatuk a szánnal. Nemegyszer előfordul, hogy egy-egy versenyző az életmentő kötélnél fogva kilométereket csúszik nadrágján, mire fel tudja magát húzni a szánra.
Nem mindennapi találkozás!
A kutyaszánverseny divatja az elmúlt években a mérsékelt égövi országokban is elterjedt. Ma már Svájcban, Német- és Franciaországban és a skandináv államokban ugyancsak megrendezik a szánhúzó kutyák bajnokságait - természetesen a legkülönbözőbb versenyfeltételekkel. Van, ahol a hajtó is ráülhet a szánra, és van olyan verseny, ahol csak a kutyák mellett síel, de akad olyan bajnokság is, amikor ló helyett kutyákkal vontatják magukat a sífutók.
A versenyeket természetesen mindenütt komoly edzés előzi meg, mégpedig nem csupán a téli szezonban, hanem egész esztendőben. A nyári hónapokban Kaliforniában pl. kis - kb. 15-20 cm átmérőjű széles - gumikerekeket szerelnek a szánra, és azt vontatják a kutyák. Franciaországban a versenyzők egy-egy átalakított gokart elé kötik kutyáikat, amelyekkel párosával, négyesével, eleinte alig 2-2 km-es távon eddzenek, majd fokozatosan növelik a távolságot. Ha a kutyák nagyon elfáradnak, a kocsira felszerelt kerékpárpedálhoz hasonlító szerkezettel "segíti" őket gazdájuk.
A kutyák egészsége és kondíciója természetesen nagyon lényeges tényező, ezért különös gondot fordítanak élelmezésükre. A "munka nélküli" négylábú kedvencekkel ellentétben a szánhúzó kutyák naponta kétszer kapnak enni, legalább 1300 kalória értékben. Ezt a mennyiséget, illetve tápértéket nagy hidegben megkétszerezik. A kéthetes 1700 km-es híres alaszkai maratoni szánhúzóversenyen pl. a kutyák 7000 kalória értéket kapnak napi táplálékukban! A szánhúzó kutyák étrendjében a fehérje, vagyis a hús dominál, kiegészítve vitaminokkal, ásványi sókkal. Van, ahol a "sarki étrend" fő fogása egy 40 cm-es hosszú kolbászból áll naponta. A töltelék természetesen sok zsiradékot és mindenféle tápanyagot is tartalmaz. Ezt egészítik ki az ínycsiklandozó jutalomfalatok és csontok...
Akik láttak már szánhúzó-kutyaversenyt, egybehangzóan állítják az ebek lelkesedése és győzni akarása egyszerűen megható és érthetetlen. A teljesítményekről már nem is beszélve! A kétnapos kaliforniai verseny győztesének csapata két nap alatt háromszor is végigfutja a 30 km-t!
Végezetül emlékezzünk meg egy olyan "versenyről", amelyet "aranybetűkkel" írtak be a szánhúzó kutyák különleges teljesítményeinek krónikájába. 1925 januárjában az 1450 lakosú alaszkai Noméban kitört a diftériajárvány. A falu egyetlen orvosának csupán egészen csekély mennyiségű régi szérum állt a rendelkezésére. A legközelebbi nagyobb település pedig, ahonnan elegendő oltóanyagot szerezhettek volna, az alaszkai Anchorage volt. Bár létezett ugyan vasúti összeköttetés Anchorage és a viszonylag közeli Nenana között, de ez a "viszonylag közel" mintegy 400 km-t jelentett. Nenanától ugyanis Nome ennyire feküdt. A légi közlekedés a kemény tél miatt lehetetlennek látszott. Mit lehetett tenni? Nos, Anchorage-ból vasúton elküldték a szérumot Nenanába, ahonnan 20 váltás kutyacsapattal és váltott vezetővel jutott el a gyógyszer Boméba A kutyák életmentő teljesítménye egyenesen lélegzetelállító; 127,5 óra alatt tették meg a 400 km-t!
