átkos
átkos melléknév -an, -abb
1. Szörnyű következményekkel, veszedelmekkel járó, súlyos veszélyt hozó; végzetes <jelenség, időpont>. Átkos hatás, körülmények, óra, szenvedély. Ezen viszonyok közt vettük át a kormányt, megtámadtatva árulás, pártütés … és mindazon szenvedélyek által, melyeket átkos örökségül hagyott reánk Metternich kormánya. (Kossuth Lajos) Légy átkozott, te átkos pillanat, Melyben fogantatám. (Petőfi Sándor)
2. (ritka, régies) Vkit átkozó <kijelentés>. Átkos fenyegetés. || a. (ritka, régies) Az átok szavainak elmondásával kapcs-ban használt <kar, kéz>. Noémi nyolcadízben emelte fel átkos kezét. (Jókai Mór)
3. (régies) Átokkal terhelt; megátkozott. Átkos emlékű. Barangóból pedig sötét fergeteg lett, Mely ottan borong a két átkos hegy felett. (Petőfi Sándor)
átkosság.
