bel
bel [e] melléknév és főnév (irodalmi nyelvben, régies)
I. melléknév Vminek a belsejében levő, onnan származó; belső. Adjátok őt ki, e nagy bujdosót. A bel hadaktól rettegő hazának. (Vörösmarty Mihály) Keblünk bel szózatának engedünk. (Eötvös József)
II. főnév -t Vminek a belső része, belseje. [A klasszikus költészet] a belt küllé változtatja, a képzeltet valódivá. (Vörösmarty Mihály)
