elevenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában az eleven melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot, magatartás; vkinek, vminek ilyen volta.
1. (ritka) Vkinek, vminek élő volta, állapota. A hal, a test elevensége. || a. Vmely irodalmi, művészi ábrázolásnak, ill. ilyen ábrázolás alakjának eleven, élettel teli volta. A regénynek különösen mellékalakjai tűnnek ki elevenségükkel. [Kemény Zsigmond] költői föl-fölvillanása … a női jellemeknek … ad meglepő elevenséget. (Péterfy Jenő)
2. Fürgeség, élénkség, mozgékonyság. Az asszonyka, a gyermek elevensége; a szem, a tekintet elevensége; a figyelem, a képzelet elevensége. Gyerekben néha idegesítő a túlságos elevenség. Alig bírt magával az elevenségtől. (Mikszáth Kálmán) || a. Vminek mozgalmas, élénk (3) volta. A forgalom, a játék, a piac, a terem, az utca, a város elevensége. || b. Hangos mozgolódás, nyüzsgés. A teremben nagy volt az elevenség. Nagy elevenség, hullámzás volt a „Szőllő”-ben. (Mikszáth Kálmán) Megtelt a szoba elevenséggel, lármával és vidámsággal. (Móricz Zsigmond)
elevenségű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.