elferdít
elferdít tárgyas ige
1. <Személy v. vmely hatás, erő> ferdévé tesz vmit. A fát a szél elferdítette. A sérülés elferdítette a gerincét. Elferdíti a cipője sarkát: egyik oldalon elkoptatja.
2. (átvitt értelemben) <Nyelvi közlés tartalmát, vmely tényt> a valóságtól rendsz. szándékosan eltérít, meghamisít; értelméből kiforgatva közöl, ad elő vmit. Elferdíti az igazságot; szavait elferdítették. Az újságok elferdítve közölték az ügyet. Nagy érdemeket szerzett ő hazájától … erről hallgatni és ezt … elferdíteni … gazság volna. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) „Hallatlan vesztegetés” cím alatt jelent meg leírva az egész história, persze elferdítve. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Nyelvi forma alakját> a helyestől eltéríti, rendsz. nem szándékosan elváltoztatja. A nehéz idegen nevet kiejtésében alaposan elferdítette. || b. <Kézírást> elváltoztat, hogy ne ismerjék föl, ki írta.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Jellemet, észjárást stb.> eredeti mivoltából kiforgat, ferde irányban megváltoztat.
elferdítés; elferdített; elferdíthető; elferdítő.
