felület
felület [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] fölület
1. Felszín (1).
2. (mértan) Vmely testet határoló síklapok és görbületek területének összessége. A gömb, a hasáb, a kúp felülete. Kiszámítja vmely test felületét.
3. (műszaki nyelv) Vmely test külsejének az a része, mely egy másik testtel érintkezik. Csatlakozási, érintkezési, felület; ® kiinduló felület; súrlódási felület (átvitt értelemben is): azoknak a lehetőségeknek az összessége, amelyek nézeteltérésekre, viszálykodásra adnak okot; ® támadási felület; terhelt felület.
4. (átvitt értelemben) Vminek külső látszata, melyből nem lehet megítélni igazi mivoltát, lényegét; felszín (6). Bírálata, véleménye a felületen mozog. Az ily képzelem a hangulat árnyalatával fogja látni a külső világot is. Itt is a lélek visszfényét keresi s nem a tárgyak fölületén … pihen meg. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): 1. felületbeállítás; felületegység; felületelem; felületképzés; felületmérték; felületmérő; felületnyomás; felületnyomó; felületszámítás; 2. gömbfelület; hordfelület; kormányfelület; kúpfelület; rakfelület; síkfelület; vízfelület.
felületű.
