1. Olyan <eszköz>, amely fűt, meleggé tesz vmit, főleg helyiséget. Jól fűtő kályha. || a. (átvitt értelemben) Vmire tüzelő, lelkesítő, hevítő <érzelem, indulat>. A lelkét fűtő bosszú. A harcosokat fűtő lelkesedés.
2. Olyan <személy>, aki fűtéssel foglalkozik, azt végzi. A fűtő személyzet. || a. (rendsz. csak összetételben) Fűtésre való, fűtéskor használt.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vmely nagyobb v. több helyiségből álló épületben a fűtés munkáját foglalkozásszerűen végzi. Az iskolának télen két fűtőre van szüksége. Éppen rakta a fűtő … a tüzet a kályhába. (Móricz Zsigmond) || a. Kazán, gőzgép fűtését hivatásszerűen végző (szak)munkás. Vizsgázott fűtő. Az utasokon kívül megmenekült az egész személyzet is. A legénység, a tisztek, a pincérek, fűtők. (Hunyady Sándor) Apámtól féltem … Magányos lélek; … kovácsnak ment; s malomhoz; azután | a vasutra fűtőnek. (Szabó Lőrinc)
2. (népies, régies) Fűtőanyag, tüzelő. Elfogyott a fűtőjük. A fűtőre szerzett szalma nagyobb részét tehenének almozta. (Eötvös József)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.