I. melléknév Olyan, aki, amely fúj; fújó. Enyhén fúvó szél; üveget fúvó munkás; takarodót fúvó kürtös. Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltől drága gyermekedet. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (régies)
1. A levegő sűrítésére, fújtatására, a légáramlás élénkítésére való szerkezet; fújtató. A kalapácsok, üllők újra munkához fogtak, a fúvó huhogott, a tűz sercegett. (Tolnai Lajos) Az utolsó szavakat hörögve ejtette ki … mellkasa úgy járt, … mint egy fúvó. (Mikszáth Kálmán)
2. (üzemi élet) Üvegfúvó munkás. Az üveggyárban dolgozott mint fúvó.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.