hív [1]
hív [1] ige -tam, -ott, -jon; (kissé népies) hí híttam v. hítam, hítt, híjon
I. tárgyas Vmire felszólít.
1. Szóval v. jellel arra kér v. szólít fel vkit, hogy menjen, közelítsen hozzá. Vö.: idehív, odahív. Ide hívd a fához! Ne oda hívd, hanem ide! Magához hívta. Hívtál, idejöttem. Csakhamar elérte s odanyujtá ujját, S hívni kezdé szépen hajadon kis lányát. (népköltés) Bé ne menj leányom, … Bár akárki hína, házba sehova. (Czuczor Gergely) Legszebb sátorába hivta ő felségét. (Arany János) Messziről hívnak, szólongatnak. (Ady Endre) || a. <Levélben, telefonon v. rádió útján> arra biztat v. kér vkit, hogy menjen v. utazzék el hozzá. Minket is hívott Pestre, de nem mentünk fel. || b. (Vkit vhova) hív: arra kéri, arra szólítja fel, hogy vhol hivatalosan v. vmilyen munkára megjelenjen. A minisztériumba hívták tanácskozásra. Orvost hívtak a beteghez. Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég. (Petőfi Sándor) A doktor beült a kocsiba, s elrobogott. Egy beteghez hívták. (Kosztolányi Dezső) || c. Telefonhoz hív vkit: a) közli vele, hogy telefonhoz kérik; b) (ritka) telefonon keres és oda kéret vkit. || d. Vmibe, vmire v. vendégül hív vkit: <a szokásos társadalmi formák szerint> közvetlenül v. vki más útján arra kéri, hogy vendégként jelenjen meg nála. Lakodalomba, vendégségbe hív vkit; ebédre, vacsorára hív vkit; vendéget hív: egy v. több embert arra kér, hogy legyen a vendége. || e. Táncba hív: <rendsz. férfi nőt> felkér, hogy a következő táncot vele járja. || f. (ritka) Magával hív vkit vhová: arra kér v. szólít fel vkit, hogy együtt menjenek el vhová.
2. Vmire, vmibe, vminek hív vkit: felszólítja vminek az elvégzésére, kül. vmely feladat vállalására, megoldására, vmivel kapcs. kötelességének a teljesítésére. Hadba, háborúba hív vkit; katonának v. katonai szolgálatra hívnak vkit; ® sorompóba hív vkit; ® tetemre hív; (régies) törvénybe hív vkit: a) bíróság elé tanúként megidézi; b) bepereli; versenyre hív vkit: felszólítja, hogy versenyezzen vele; kihívja versenyre. Fegyverbe hívták a munkásokat. Mindnyájunkat választásra hív az ország. Maga, pecséttel „hívja tetemre”, Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. (Arany János) || a. Segítségül v. (ritka) segítségre, tanácsul v. tanácsra hív: a) <személyt> kér, hogy legyen segítségére bajában v. vmely feladat megoldásában; b) (átvitt értelemben) segítségül felhasznál vmit célja elérésére. Az észt tanácsra nem hivom, Csak a szivet. (Petőfi Sándor) Miklós a kötődést únni kezdi végre, Lábát sem resteli híni segítségre. (Arany János) || b. (1945 előtt) Párbajra hív vkit: párbajsegédei útján felszólítja, hogy karddal v. pisztollal vívjon vele párbajt. || c. (régies, költői) Számadásra hív: elégtételadásra, leszámolásra (2) felszólít. Rettentő számadásra hívom őt. (Vörösmarty Mihály) || d. (játék) <Kártyajátékban> bizonyos állásfoglalásra, pl. segítésre v. a játék feladására szólít fel vkit.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Kötelesség, ennek tárgya v. vmely jel> munkára, tettre emlékeztet, figyelmeztet vkit. Hív a kötelesség: a k. munkára sürget. Hívnak a gyümölcsfáim. Már hív a csengő, mennem kell. Talpra magyar, hí a haza! (Petőfi Sándor) Elment – a szabadság hívta, | Isten tudja, merre, hol a sírja! (Kiss József)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vki, vmi hív vkit: sikerrel, örömmel kecsegteti vki, vmi; vár rá; csábítja, csalogatja. Minket hív az élet. Nem maradhatok tovább falun, hív a város. Máshová is hívják. A király …, Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta Színével, szagával édesdeden hítta: Pergamen levelet vett ki tarsolyábul. (Arany János) Ragadja, vonja, hívja a művészet: … S a vándor társasággal megszökött! (Kiss József) Rab szíveink örök szerelmese, A nagy világ minket hiába hív! (József Attila)
5. (átvitt értelemben, választékos) Életre hív: <vmely intézményt, szervezetet, társadalmi rendszert, törvényt> létrehoz, megteremt. Vö.: létrehív. Az új társadalmi rendszert a történelmi szükségszerűség hívta életre.
II. tárgyas Vhogyan szólít, nevez.
1. Vminek v. vmilyen néven hív: <embert v. értelmesebb állatot> vmely megállapított v. szokásos néven, megnevezéssel szólít, nevez. Istvánnak hívják. Akkor a tanítót még mesternek hívták. Hívd a becsületes nevén, akkor idefigyel! || a. Vhogyan hív vkit, vmit: vmely néven szólítja. Hogy hívnak? Hogy hívják önt? Becsületes nevén úgy hívták: János, gúnynevén: Nyakigláb. Burkusnak hívják a kutyájukat. Meglakol a vakmerő, … Hogy is hívják? a neve nem jut már eszembe. (Arany János) A rokonok | úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam. (József Attila) || b. (ritka) Vminek hív vkit: vmiféle, nem szokásos néven nevezi. Hívjanak engem akárminek, csak a munkámat becsüljék meg!
2. Vhogyan v. vminek hív vmit: megszokott nevén nevez vmely dolgot. ® Hogy is hívják csak? A vastag betűt nyomdai nyelven kövérnek hívják. Van egy ország, úgy híják, hogy | Okatootáia. (Petőfi Sándor) Basahalmától ős Péterfiáig | Ájer pezseg. Ugy hívják: Gondolat. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Vminek hívják: <a szóban forgó dolgot> vminek minősítik; vmilyen (helyes) néven nevezik. Ezt nálunk árulásnak hívják. Ezt szókimondó emberek szemtelenségnek hívják. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Ezt hívják valaminek!*: <elismerő felkiáltásként:> ez (már) igen!; ez teszi!; ez már döfi!; ezt már nevezem (vminek)!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
III. tárgyas (tárgy nélkül is) (játék) <Kártyajátékban vmely lapot> a játékosok elé helyez, s ezzel a játékot v. ennek egyik menetét megkezdi. Ászt, tízest, vmilyen színt hív. Nem mert adut hívni. Ki hív? || a. tárgyas (játék) <Bizonyos összeget> rászán a játékra, s ezt a játék szabályai szerint bejelenti. Hívott egy forintot, majd újra hívott kettőt.
Igekötős igék: áthív; behív; egybehív; elhív; előhív; felhív; félrehív; hátrahív; hazahív; helyrehív; idehív; kihív; lehív; meghív; melléhív; odahív; összehív; ráhív; visszahív.
hívható; hívó; hívott.
