holott
holott kötőszó és határozószó
I. kötőszó <Rendsz. a vele kapcsolt s második helyen álló tagmondat élén.>
1. (választékos) <A vele bevezetett megengedő mondat olyan megállapítást, tényt tartalmaz, amelyből az előző mondat ellenkezőjét lehetne várni:> bár, pedig, noha, jóllehet. Nem jött el, holott megígérte. Keserves élet ez! Holott ez életemnek legjava. (Kisfaludy Sándor) Itt is, ott is tátongó seb, holott Meggyógyítni mennyit buzgólkodott … (Tompa Mihály) –11 <Hasonló helyzetben, összetett tagmondatok kapcsolására, néha bonyolultabb viszonyítás kifejezésében.> Valóban kár, ha nagysád felindulása által becses egészségének árt, holott előre tudom, miként… örömmel fogja elfogadni ajánlatomat. (Eötvös József) Georgina hideg, mint az észak… És [Pálházi] féltékenységből vált el tőle, holott úgy szereti, hogy beleőrülne, ha Georgina egy más férfié lenne. (Krúdy Gyula) –11 <Feltevéssel, találgatással szembeállított tény közlésének bevezetésére, néha lazább tartalmi összefüggésben.> Havas decemberi napon levelet írt az apjának Juliette. Hogy talán már elsiratták s meggyászolták őt. Holott ő él. (Ady Endre) || a. <Ténnyel, tényként közölt megállapítással szembeállított feltevés, lehetőség, követelmény bevezetésére:> noha, jóllehet; pedig(hát), azonban. Elköltötte a pénzt, holott tudhatta volna, hogy nem kap többet. Elment, holott még maradhatott volna. Az a baj, hogy … maga [Jókai] van bent alakjaiban s azokat úgy kényszeríti beszélni és cselekedni, amint az ő fantáziájának jólesik, holott megfordítva az alakjainak … kellene kényszeríteniök Jókait, akként szőni és gyúrni meséjét, ahogy az ő szenvedélyük és élethűségük kívánja. (Mikszáth Kálmán) Ezer esztendő távolából, | … kilábol | a népségből a nép fia. | Hol lehet altiszt, azt kutatja | holott a sírt, hol nyugszik atyja, | kellene megbotoznia. (József Attila) || b. <Hasonló tagmondatban, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személy más lehetőségnek is tudatában van a cselekvés idején:> bár tudja a szóban forgó személy, hogy … [Apámhoz] maskarának öltözve lopakodok be …, holott rendes úton is meglátogathattam volna. (Gárdonyi Géza) || c. <Feltevésként közölt hasonlatban, a nem várt következmény előzményének bevezetésére.> A tehetséget nyomták el bennem … Elfojtották szisztematice [= rendszeresen]. Mintha valaki eltaposna egy éledő szikrát – holott minden szál gyújtó ezer forintot érne. (Mikszáth Kálmán) A ragyákat el kell távolítani … olyanforma eljárás ez, mintha női csókokat tüntetne el az ember arcáról, holott legszívesebben a női csókok emlékével szeretne járkálni a városban. (Krúdy Gyula)
2. <Állító értelmű kérdés után, olyan előzmény bevezetésére, melyből a kérdésnek megfelelő állítás ellenkezőjét lehetne várni:> bár, noha, jóllehet; mikor. Vajjon nem issza-e meg a teát, holott tudja, hogy ilyen meg amolyan növény? (Gárdonyi Géza) || a. <Méltatlankodást kifejező kérdés után, a kérdés tartalmával szembeállított s elítélt előzmény bevezetésére:> bár tudom, hogy …; noha; mikor. Vén király! … talán azt várta, hogy … Lábaihoz csúszok és kegyelmet kérek? | … Én kérjek kegyelmet? én, holott ő vétett? (Arany János)
3. <Határozott állítás után, annak ellenkezőjét mint helyesbítésfélét (bizonytalanul) állító mondat bevezetésére:> bár, ámbár. Még édesapám is [kész volt átköltözni], aki bizony nem lett volna olyan „szamár”, mint a nagyapa, aki lemondott az örökségről: holott, amint a dolgok mutatják, talán nem is mondott le. (Móricz Zsigmond)
4. <Megengedést nem v. csak alig tartalmazó szembeállítás bevezetésére:> pedig, azonban; bár, noha. [A nők] szeretik a férfias, komor hímeket, holott én ennek az ellenkezője vagyok. Én finom és ábrándos vagyok. (Krúdy Gyula)
5. <Állító értelmű kérdő mondat után, ennek tartalmát megokolva, magyarázva:> mikor; hiszen. [A gyászruhás nő] nem anyja volt, csak szakasztott mása; Követ meglágyítna keserves sirása: | Hát Miklós ugyan, hogy ne szánná meg nagyon, | Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon? (Arany János)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (régies) Ahol [1]. Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél? | Holott kikeletkor A sok szép madár szól, Kivel ember ugyan él. (Balassi Bálint) Jó hold, …, Kérlek …, ha majd leszállsz, Holott fejérlik ama ház, Tekints be kisded ablakán. (Vörösmarty Mihály) || a. Ahol, amelyen. Ez út, holott jövél, nem veszt el engemet? (Vörösmarty Mihály) Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Holott örvénylik a lét, a halál: És mi fogódzunk a hitvány jelenbe. (Arany János) Repűlni a holdig, Holott öve oldik [= oldódik] Túlvilági titkoknak. (Tóth Árpád) || b. Ahol, amelyben. Tökéletesen megbotránkozva érkezett a templomba, holott kalapját egy padra vágta. (Jókai Mór)
