hosszúkás
hosszúkás melléknév -an, -abb
1. Olyan, aminek hossza szembetűnően nagyobb, mint szélessége. Hosszúkás asztal, telek. A hosszúkás szoba bútorzatát jobbára ágyak teszik. (Tolnai Lajos) A hosszúkás, jórészt lakatlan sziget nagy fogolytáborrá volt alakítva. (Kuncz Aladár)
2. Egyik v. mindkét végén legömbölyödő v. hegyesre keskenyedő <tárgy, testrész>. Hosszúkás falevél, hagyma, hordó, kéz, tyúktojás, ujjak. Mélyen fekvő hosszúkás szemei egy szomszéd fűzfa ágait bámulják. (Jókai Mór) || a. Kissé megnyúlt, ovális. Személyleírata [= személyleírása] … a következő … Arca: hosszúkás. Orra: rendes. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Elnyújtott, hosszú. A függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy szürke, macska. (Krúdy Gyula)
