kettétörik
kettétörik tárgyatlan ige
1. Vmi két darabra törik; töréssel kétfelé válik. Kettétörik a kés, a pálca. Forgott a hajó, kettétört az árboc, | deszkaszál nem maradt hü deszkaszálhoz. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vkinek az életpályája, élete> olyan fordulatot vesz, hogy utána minden remény szertefoszlik, minden törekvés hiábavalóvá lesz, minden addigi eredmény megsemmisül. E meggondolatlan lépése miatt kettétört az élete.
kettétörés; kettétört.
